Egy piros, pici csípés. Így indult. Aztán az egész valahogy átcsapott egy katasztrófába. Megjelent a sósvíz, amely elkezdte csípni a bőrt. Ezzel pedig elindult az öngerjesztés. Minél jobban csípett, annál jobban sírt és megint egyre jobban fájt.
Aztán tehetetlenségében elkezdett visítani. Az anyja már bánta a pofont. A katona dolog pedig háborús sérülés lett. Túlzásba esni pedig kár, a kisfiú ezt még nem értette, ahogyan azt sem, hogy miért nem maradhattak még a játszótéren a jó időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése