Késésben

 A feleség megállt a szobában és a pizsamában tévéző férjére nézett. 

- Nem mehetsz így el itthonról! - ágált.

- Nem is fogok. - mondta a férfi, és csak nézte tovább a tévét.

- De várnak rád! - sopánkodott a feleség.

- Hadd várjanak!

 A nő egy pillanatig nem tudta, hogy mit mondjon, aztán újrakezdte:

- El kell mennünk! - mondta már szinte ordítva - Hiszen téged fognak megjutalmazni, azt is írtuk a meghívóra, hogy megyünk!

- Akkor megyek. - azzal felállt és elindult a bejárati ajtóhoz.

- De így nem mehetsz el!!

 A férj sóhajtott egyet és visszaült a tévé elé.

- Szívem, ne csináld ezt! - kérlelte az asszony - Öltözz fel, és gyere, hanem kezded el időben, el fogunk késni!

 A férfi hangosan kifújta a levegőt, kikapcsolta a készüléket, felkelt és elkezdett öltözni. Pár perc alatt el is készült, befújta magát  parfümmel és felhúzta fekete öltönyét a világoskék inggel (soha sem szerette a fehéret) nyakkendő nélkül. Ennyi szabadságot hagyott magának, legalább levegőt kapjon.

 A felesége eltűnt. Ő megállt a nappali szoba közepén, körbenézett, majd hangosan ordított, hogy az egész lakásban hallani lehessen:

- Indulhatunk!

 A baljóslatú hallgatás után a fürdőszobából szólt ki a jól ismert női hang. 

- Pár perc és elkészülök! 

 Mikor a férje meglátta, hogy még vizes a haja, hang nélkül visszaült a tévé elé, és csak újra sóhajtott:

- Még ráértem volna! 

Szabad akarat

 Ahogy hazaértem levettem a cipőmet és hátradőltem. Ahogy kinyílt a fürdőszoba ajtaja, már hallottam a rivalló hangot.
 - Te mit csinálsz? - kérdezte a feleségem.
 Ekkor tudatosult bennem, hogy bakancsostul jöttem be a szobába. Már épp ki akartam vinni az előszobába, amikor újra felharsant:
- Vedd vissza! - szólt a parancs - Megyünk a vízművekhez, utána pedig vásárolni!
 Egy pillanatnyi bizonytalanság után, hogy elfelejtettem-e valamit, amit megbeszéltünk, nyugodtan engedtem ki magamból:
- Erről én miért csak most hallok?
- Mert most jöttél haza!
 Túl okos. Hibátlan válasz egy gyönyörű nőtől, Casablancáig kéne menekülnöm, hogy megmeneküljek.
- Miért nem hívtál telefonon? - igyekeztem menteni a menthetőt.

 Pillanatra megállt, majd nagy szemekkel nézett rám, mintha hülye lennék.
- Mert dolgoztál! - kezdte - Nem akartalak zavarni!
 Ekkor láttam először az órára, már elmúlt este hat.
 Átvillant rajtam a sztrájk gondolata, de itthon még csak most álltam munkába. Visszavettem a kabátot és a cipőt, majd rákészülve vártam a bejárati ajtóban.
 A meleg lakásból kilépve, a fagyos, maró hóesésben felolvadt a szíve. Mosolygott és csacsogott, figyelni alig tudtam rá, mert az eszem egy része azon járt, hogy vajon megbeszéltük-e ezt, a tudatom pedig még a munkahelyi kérdéseket rágta.
 A Vízműnél várva, a bürökrácia áldozatai lettünk. Csak arra bírtam gondolni, milyen jó, hogy megadatik a lehetőség arra, hogy este fél hétkor is sorban állhassak és türelmetlenkedve töltsem a soromat. 893-as sorszám. A 856-ost hívták éppen ügyintézőhöz. Ő megint félórát lesz ott, amikor meg majd mi kerülünk oda, rossz esetben is 5 perc alatt végzünk majd ugyanazzal a feladattal, mint a harminchét előttünk lévő ember.

 Amikor felébredtem, az egyik várótermi székben, a feleségem mosolygós arca fogadott. Megsimogatta kétszer az arcomat és rám rivallt:
- Ha ennyire fáradt vagy, akkor miért nem maradtál otthon?
 Ahogy hazaértem levettem a cipőmet és hátradőltem. Ahogy kinyílt a fürdőszoba ajtaja, már hallottam a rivalló hangot.

Tarisznyarák

- A rák a hátsólábai segítségével képes kipiszkálni a páncélja alá szorult kavicsokat, növényeket és más egyéb szenyeződéseket.

Amióta elköltöztem otthonról, két szokásom van: állandóan megy a tévé és igyekszem rendet tartani. A takarítást és a rendrakást általában éjszaka kezdem el, akkor érek rá a leginkább. Hangtalan vagyok, de mivel szomszédaim nincsenek, senkit sem zavar, hogy szöszölök. Ilyenkor éjjel a fáradtság azért még rám is ököllel támad. Emiatt súlyos koppanással ejtem el az apróbb tárgyakat, amelyek az összefogott kupacok tetején lebzselnek. Az egyik henyélő gyertyám így ugrott be a szekrény alá.

- A tarisznyarákok élete állandó veszélyben van a parton, az erősebb hullámok és a ragadozók bármelyik pillanatban véget vethetnek életüknek.

A szekrény alatt a sötétben nem is látok és nem is érek el semmit. Olyan, mint egy csatornában kotorni. Sok a kosz és lutri, hogy az ember mibe akad. Egy labda, egy autó. Ezek rég óta itt lehetnek. Egy nyúlás, de nem, nem elég hosszú a karom. A gyertya bújkál a sötétben, amit épp el kéne, hogy űzzön. Kezdem irigyelni a rákokat. Ha nekem is lenne egy olyan hátsó lábam! Hát akkor, megtoldjuk a karomat egy lépéssel, egy partvisnyélnyi lépéssel. De ahogy ezen gondolkodom, a fejemet be is ütöm a dohányzóasztalba, amit a tálalóhoz húztunk. Hullámzik rendesen, de nem patakzik a vér, sőt, fel sem serkent. Azonban egy pók került, és tapadt a hajamba, ezúttal én győzök. Dohányzóasztaly és szekrény...Fenébe a lakberendezéssel!

 

- A rákok ollójuk segítségével tologatják egymást egészen addig, amíg az egyik felborul. Így dől el, hogy ki párosodhat a nősténnyel.

Mindig is szerettem az ilyen mondatokat nők szájából hallani. Kellemes a narrátor. A seprű segít, szokás szerint. Előkerül még egy papírrepülő és egy tépett rajz a gyertyán kívül. És felhőben jön a por. Még jó, hogy itt a seprű, feltakarítok.

Gyerek nevetés hallatszik.

Feltérdelek a bányából. Körbenézek, látom, ahogy a fiam és a feleségem az ágyban ülnek. Én mesét olvasnék, a nejem inkább tanítgatja a gyereket. Rá is ér, hisz az ollópárbajban megnyertem őt és a takarítást.