2012. augusztus 5., vasárnap

Ördögidézés

- 6. 6. 6. 6. 6. 6. 6. 6....
- Mi van, meg akarod idézni a sátánt?
- Nem, kockát cinkelek.
- Lényegében ugyanaz...

2012. augusztus 3., péntek

A repülés

 Az eső elől hamar talált magának óvóhelyet. A meleg, vakítóan fehér fal nyugtalanította. Nem félt, de gyanakodott. Nem tetszett neki, hogy minden természetellenesen tiszta, sehol sem volt még egy elhagyatott pókháló sem.
 Mire mind a négy sarokot bejárta, biztos volt benne, hogy nem marad itt. Amint eláll a szél, abbamarad az eső, visszatér a szabadba. Szűk volt neki a levegő, néha keveselte a fényt és a zöld növényeket.
 De az időjárás nem kedvezett neki. Már talán másfél napja volt itt, nem evett jó ideje, az éhség, amely vegyült a fáradtsággal, kezdte legyőzni őt. Alig látott két szemével, de néha még azokat sem bírta kinyitni.
 Mikor már leesett, kötél sem tartotta, lábakkal lefelé esett a hideg kőre, ekkor látott meg egy legyet. Gyors és apró volt neki, még csak ivadék, de nem volt más lehetősége. Vagy ez, vagy semmi.
 Utolsó erejével lassan közelített felé, az utolsó sprintre tett fel mindent, el kell kapnia. Mikor már egy testhossznyira volt tőle, leköpte hálójával, hogy az áldozatának esélye ne legyen elrepülni. Sikerrel járt.
 A pók, bár őrülten habzsolt, nem sejtette, hogy utolsó lakomáját eszi. Gyorsan szívta ki a légy belsőségeit, élvezte hogy végre ehet. Örvénylő torkán sűvítettek le a falatok.
 Egyszer csak egyre nehezebben állt nyolc lábán, valami mintha szívta volna. A szél, amely felfele rángatta, kezdte legyőzni. Egy pillanatra újra ki tudta nyitni mind a nyolc szemét, látta, amint feltépi egy láthatatlan erő és egyre messzebb kerül a talajtól. Repült.
 A porszívó épp olyan gyorsan kebelezte be, mint ő a legyet, de az kevesebbet szenvedett, halála gyors volt, míg őt a tisztító eszköz ventillátorának lapátjai sokáig kínozva aprították piciny ízekre.

2012. augusztus 2., csütörtök

Felvétel egy valódi rock koncertről

- A-moll, E-dúr, A-moll!
- Hogy mi?
- Semmi, csak szarul játszod.
 A gitáros picit megdöbbent. Nem szokták kioktatni a saját számáról.
- Hadd tudjam már jobban! - válaszolta flegmán Fenderével a kezében.
- Akkor baszd el! - mondta a közönség agresszív tagja.
 A zenész válaszolt volna, de az énekes újra rákezdett a szövegre. Csak nézte a férfit, aki mereven állt a közönségben. Amikor újra csak a zene maradt magányosan a refrén előtt, a fura alak ismét odalépett a színpadhoz.
- Játszátok már normálisan a Smoke On The Watert! - ordította a zajon át.
- De ez a saját számunk - kezdte a hangszeres - Te nagyon gyökér, nem érted, hogy ezt mi írtuk??
 A rajongó feldühödve megpróbált felugranni a kordonra és onnan a színpadra, de a biztonságiak még idő előtt leállították. Elkapták a karjainál fogva a halként rángó és kötözködő hallgatót, majd menetközben pofozva és ütlegelve kidobták a koncerthelyiségből. Ezt követően az este már viszonylagos rendben telt, a közönséget és a bulit nem zavarta a botrány.
 Azonban, ha valaki meghallgatja a többszörös Grammy-díjas Verminators 1983-as londoni koncertjének felvételét, melyet a BBC 1 és a 2 egyszerre közvetített élőben, akkor a gitár futamokon és a szapora dobon túl meghallhatja egy Deep Purple rajongó értetlen panaszkodását.