2012. április 12., csütörtök

Memento mori!

A tavaszi napnyugta vörösre festette az eget, senki sem gondolta, hogy ez alatt a lepel alatt egy másik vörös éppen feketévé dermed. A halottakat már lepel takarta, de még azon a helyen hagyták őket, ahol megtalálták a testeket.

A nyomokat szabályosan, rendszerint gyűjtötték össze. Mindenki megszokta már az élet hiányát a tetthelyeken. Fesztelenül mozogtak és lépdeltek a szobákban. Mindenről fénykép készült és a legkisebb felületeket is átkutatták nyomok után. Teljesen megfeledkeztek a halottakról a munka végzése közben.
Amikor már éjfélre járt az idő, a parancsnok megengedte a távozást a nyombiztosítóknak és a többi nyomozónak. Szépen mindenki elindult hazafelé. Az utolsó eloltotta a villanyt és már behúzta maga mögött az ajtót, amikor eszébe jutottak a halottak.
Talán Ő az egyetlen, aki mosolyog, ha azt olvassa: Memento mori - emlékezz a halottakra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése