2012. április 8., vasárnap

A verseny

A két fiú egymásra nézett. Mosolyogtak mind a ketten.
- Mehet? - kérdezték szinte egyszerre.
- Mehet. - maradt a szinkron.
Ahogy futottak semmire sem figyeltek, csak a másikra koncentráltak. Egyszerűen csak nyerni akartak. Ahogy szokták, elfutottak a fáig és vissza. Ahogy lépésekben lemérték, a táv nagyjából 100 méter lehetett. Soha sem nézték az idejüket, az nem volt fontos.
A fáig a nyurga vezetett, aztán a visszaúton a jobban hajrázó kevésbé magas vezetett talán már egy testhosszal is. De a képzeletbeli vonalat szinte egyszerre szelték át.
- Dön...tet...len. - lihegte a magasabbik.
A másik csak bólogatott.
Eldöntötték, amikor kitalálták, hogy az egész addig tart, amíg valamelyikük 10-szer nem győz. Most versenyeztek ötvenedjére. Az állás 9-9 volt és 32 döntetlen. Már egyikük sem akart nyerni, egyszerűen a verseny miatt csinálták.
A sok gyakorlásnak hála mind a ketten gyorsak voltak. Talán élsportolók is lehettek volna, de nekik csak a részvétel számított már.
Így legalább mindig nevettek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése