Szabad akarat

 Ahogy hazaértem levettem a cipőmet és hátradőltem. Ahogy kinyílt a fürdőszoba ajtaja, már hallottam a rivalló hangot.
 - Te mit csinálsz? - kérdezte a feleségem.
 Ekkor tudatosult bennem, hogy bakancsostul jöttem be a szobába. Már épp ki akartam vinni az előszobába, amikor újra felharsant:
- Vedd vissza! - szólt a parancs - Megyünk a vízművekhez, utána pedig vásárolni!
 Egy pillanatnyi bizonytalanság után, hogy elfelejtettem-e valamit, amit megbeszéltünk, nyugodtan engedtem ki magamból:
- Erről én miért csak most hallok?
- Mert most jöttél haza!
 Túl okos. Hibátlan válasz egy gyönyörű nőtől, Casablancáig kéne menekülnöm, hogy megmeneküljek.
- Miért nem hívtál telefonon? - igyekeztem menteni a menthetőt.

 Pillanatra megállt, majd nagy szemekkel nézett rám, mintha hülye lennék.
- Mert dolgoztál! - kezdte - Nem akartalak zavarni!
 Ekkor láttam először az órára, már elmúlt este hat.
 Átvillant rajtam a sztrájk gondolata, de itthon még csak most álltam munkába. Visszavettem a kabátot és a cipőt, majd rákészülve vártam a bejárati ajtóban.
 A meleg lakásból kilépve, a fagyos, maró hóesésben felolvadt a szíve. Mosolygott és csacsogott, figyelni alig tudtam rá, mert az eszem egy része azon járt, hogy vajon megbeszéltük-e ezt, a tudatom pedig még a munkahelyi kérdéseket rágta.
 A Vízműnél várva, a bürökrácia áldozatai lettünk. Csak arra bírtam gondolni, milyen jó, hogy megadatik a lehetőség arra, hogy este fél hétkor is sorban állhassak és türelmetlenkedve töltsem a soromat. 893-as sorszám. A 856-ost hívták éppen ügyintézőhöz. Ő megint félórát lesz ott, amikor meg majd mi kerülünk oda, rossz esetben is 5 perc alatt végzünk majd ugyanazzal a feladattal, mint a harminchét előttünk lévő ember.

 Amikor felébredtem, az egyik várótermi székben, a feleségem mosolygós arca fogadott. Megsimogatta kétszer az arcomat és rám rivallt:
- Ha ennyire fáradt vagy, akkor miért nem maradtál otthon?
 Ahogy hazaértem levettem a cipőmet és hátradőltem. Ahogy kinyílt a fürdőszoba ajtaja, már hallottam a rivalló hangot.

Óraátállítás

A májusi reggelek csalókák. A csípős hideg délre akár 30 fok is lehet, de fele ennyi is maradhat. A buszok a menetrendben követik ezt a hőmérséklet ingadozást. Néha 5, máskor 10 percet késnek.

Egy ilyen helyzet miatt került késésbe hősünk, B. István hidegburkoló. Bár a munkája napokat is ráér, ő szeret mindig pontosan érkezni. Ennek érdekében a saját óráját mindig meghatározatlan idővel visszaállítja, így sosem tudja, hogy éppen hány perce van még a késésig.

A munkáját mindig lendületesen végzi, bár elérhető nála jobb minőség, de egy garantált szintet hoz. Biztosan nem kell vele semmit sem újra megcsináltatni és általában gyorsan végez.

Azonban  azon a rendkívüli napon, amelyen késett - ezzel beláthatatlan eseménysort elindítva - áldozata lett annak, amitől mindig félt: a kapkodásnak. Eleinte csak kicsit igyekezett, azonban a tény, hogy fogalma sem volt arról, hogy a karórája mennyire mutatja a pontos időt - ne feledjük, lehet, hogy a mérőműszer késett, hiszen a határozatlan időbe ez belefér - elkezdett trehányan és egyre gyorsabban hajtani. A malteros kanál a legtöbb esetben még végig se simította a cementet, már nyúlt vele a következő adagért.

Az így kialakult sietségben a figyelmetlenség abba a végzetes hibába sodorta, hogy a jegygyűrűje is egy rózsadombi ház falában kötött ki. Azonban a koncentráció hiány természetesen ezt a jelenet is eltakarta a tudata előtt.

Így, még mindig bizonytalanul a pontos időt illetően a munkahelyéről is korábban, tébolya annyira erős volt, hogy már órás késéseket képzelt a mutatók mögé a számlapon. Emiatt több mint 60 perccel a munkaidő előtt blokkolt és elindult haza.

Ahol felesége felháborodottan ordítozott vele, először azért, mert azt hitte, B. Istvánt kirúgták. Majd azért, mert észrevette a jeggyűrű hiányát. Hosszas üvöltözés után ezen a napon először került utcára, majd nem sokkal később telefonon is utolérték az építkezésről, és közölték vele, ki van rúgva.

B. István ekkor még mindig nem tudta a pontos időt, csak azt, hogy még mindig hideg van, mint reggel és a megállóban hallotta, hogy késnek a buszok reggel óta. Ekkor sajnálta először, hogy mások nem állítják vissza az órájukat.