Kroppp - kropp.És csak ropogtak a csontok.
"A keze, a sok írástól biztosan görcsben van. Gondoltam magamban." Aztán megint.
Kroppp - kropp.
"Kemény. De most már folytathatná az írást!"
Kropp - kropp.
És ez még félórán át folytatódott. Nem félek a kézropogtatástól, nem is idegesít. Egyszerűen megunom. Tudva azt, hogy biológiailag mi zajlódik le ilyenkor, nem is értem, hogy miként tarthat ez félórán át, és miért élvezi ezt valaki ennyi ideig. Kényszerbetegség, vagy nagyon durva görcs.
Mire az utolsó kropp elhangzott, már én is görcsös voltam, és amint kilépett a ropogtató ember, csak hátradőltem a székemben és kinyújtóztam. Én nevettem a leghangosabban, amikor reflexből kiropogtattam az ujjaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése