2012. július 31., kedd

A csalódás

 H. József végrendelete meglehetősen megosztó volt.
 Az ügyvédnél várakozó családtagok mind szomorúan üdvözölték egymást, néhány könnyek között kiköhögött és átsírt "Szia" és "De rég láttalak" után a bojtár feszengve és gyakorlatlan zavarban érkezett meg. Nehezen kezelte a gyászt és a nyomorú szomorúságot, amely körbelengte a halott rokonait és a barokkos faburkolatú szobát, ahol várakoztak az utolsó, síron túli üzenetre.
 A fiatal ügyvéd vontatottan és hangsúlyozás nélkül olvasta fel az iratot.

"Kedves rokonaim, 
mivel mind ismertetek, nem volt előttetek titokban henye és kicsapongó életmódom, amely nem jellemző egy nagyvállalat megfontolt vezetőjére.
 Ahogy éltem, nem engedte meg, hogy a családommal, leginkább gyerekeimmel és feleségemmel, valamint közeli barátaimmal érdemi időt töltsek el.
 Az alkohol, a dohány, a kábítószer, a nők, a játékszenvedély túlságosan sok percemet lopták el.
 Emiatt életem végén, egy utolsó, rám igen csak jellemző módon kívánok elbúcsúzni tőletek.
Örökségemet, arra az utcalányra hagyom, akivel az utolsó éjszakámat töltöttem. Erre vonatkozó információt a fekete noteszemben találtok.

Ne sírjatok, már elmentem!"

 Az ügyvéd nem értette a körülötte egy pillanat alatt kialakult helyzetet. A felháborodást ugyan, egy ilyen levél után jogosnak érezte. Ő maga is haragudott, hogy ilyesmit kell felolvasnia. Azonban az, hogy őt támadják, és felé szórnak válogatott szitkokat, amelyek közül egyiket másikat egy bohém költő is megirigyelhetne, erősen meglepte. Egyetlen szóra sem tudott figyelni, amelyet hozzávágtak, úgy hátrált a szoba legtávolabbi sarkába a felkelt rokonsággal szemben.
 Míg nem, az elhunyt özvegyének az övéhez hasonló értetlenségének hangja nem találta meg az ingerült káromkodásokon át.
 - De hát a Józska hidegburkoló volt! - agódott a néhai felesége.
 A joggyakornok csak ekkor értette meg, hogy az általa felolvasott testamentum nem ennek a közönségnek szólt.
 Igyekezett a problémát gyorsan orvosolni, de ígyis kitépték egy maréknyi haját, amely az ijedtségtől szinte magától hullott ki, illetve talárjának jobb ujját, szinte a karjával együtt tépték le a csalódott hozzátartozók.
 Amikor az igazi végrendelet elhangzott, a gyász ismét hang nélkül üvöltött vissza mindenkit a szomorúságba.
 Az egykori hidegburkoló ugyanis vagyonát egy gyermekkórházra és özvegyére hagyta. Ez a figyelmesség pedig igen jellemző volt a néhaira.
 Amikor a bojtár kilépett, munkatársai az ajtó előtt fetrengtek a nevetéstől. Egyikük egy üveg pezsgővel is várta.
 Ezt a beavatást szánták neki, miután végzett az egyetemen, és felvették az ügyvédi társasághoz.
 Egy másik szobában pedig még gyanútlanul várt Sz. Nándor családja, hogy felolvassák a kurvagőzben fürdő végakaratot.

2012. július 28., szombat

Szabad akarat

 Ahogy hazaértem levettem a cipőmet és hátradőltem. Ahogy kinyílt a fürdőszoba ajtaja, már hallottam a rivalló hangot.
 - Te mit csinálsz? - kérdezte a feleségem.
 Ekkor tudatosult bennem, hogy bakancsostul jöttem be a szobába. Már épp ki akartam vinni az előszobába, amikor újra felharsant:
- Vedd vissza! - szólt a parancs - Megyünk a vízművekhez, utána pedig vásárolni!
 Egy pillanatnyi bizonytalanság után, hogy elfelejtettem-e valamit, amit megbeszéltünk, nyugodtan engedtem ki magamból:
- Erről én miért csak most hallok?
- Mert most jöttél haza!
 Túl okos. Hibátlan válasz egy gyönyörű nőtől, Casablancáig kéne menekülnöm, hogy megmeneküljek.
- Miért nem hívtál telefonon? - igyekeztem menteni a menthetőt.
 Pillanatra megállt, majd nagy szemekkel nézett rám, mintha hülye lennék.
- Mert dolgoztál! - kezdte - Nem akartalak zavarni!
 Ekkor láttam először az órára, már elmúlt este hat.
 Átvillant rajtam a sztrájk gondolata, de itthon még csak most álltam munkába. Visszavettem a kabátot és a cipőt, majd rákészülve vártam a bejárati ajtóban.
 A meleg lakásból kilépve, a fagyos, maró hóesésben felolvadt a szíve. Mosolygott és csacsogott, figyelni alig tudtam rá, mert az eszem egy része azon járt, hogy vajon megbeszéltük-e ezt, a tudatom pedig még a munkahelyi kérdéseket rágta.
 A Vízműnél várva, a bürökrácia áldozatai lettünk. Csak arra bírtam gondolni, milyen jó, hogy megadatik a lehetőség arra, hogy este fél hétkor is sorban állhassak és türelmetlenkedve töltsem a soromat. 893-as sorszám. A 856-ost hívták éppen ügyintézőhöz. Ő megint félórát lesz ott, amikor meg majd mi kerülünk oda, rossz esetben is 5 perc alatt végzünk majd ugyanazzal a feladattal, mint a harminchét előttünk lévő ember.
 Amikor felébredtem, az egyik várótermi székben, a feleségem mosolygós arca fogadott. Megsimogatta kétszer az arcomat és rám rivallt:
- Ha ennyire fáradt vagy, akkor miért nem maradtál otthon?
 Ahogy hazaértem levettem a cipőmet és hátradőltem. Ahogy kinyílt a fürdőszoba ajtaja, már hallottam a rivalló hangot.

2012. július 25., szerda

Az élet megy tovább

  Ahogy mindig, úgy ebben az órában is először a harangok szólaltak meg Prágában a régi városháza terén. A Tyn templom előtti kövezet és a házak ütemesen visszangozták az öreg réz tompa kongását.
  A turisták mind felkapták a fejüket, a kávéscsészekben a kanalak csilingelése abbahagyta a felelgetést a harangokkal, és az emberek mind azt várták, hogy a toronyban megjelenjen a harsonás. Az egyetlen, aki aznap dolgozott.
 Először a keleti oldalon fújta el a dalt, majd a déli oldalon, aztán a nyugatin. Minden egyes alkalommal ugyanazt.
 Voltak, akik a magasban, közvetlenül mellette fényképezték őt a piros sárga ruhában, de mások lentről figyelték a megszokott dallamot.
 Az északi oldalra már senki sem figyel, a harsonás sem szokott. Ott már csak reflexből jön minden. Már többször elképzelte, hogy mi lenne, ha leesne, vagy a hangszerét ejtené el.
 Ezúttal megtörtént. A réz fémes csattanása még a harangokat is túlharsogta, ahogy a díszburkolatra ért. Egy pillanatra megijedt, aztán eszébe jutott a zenebohóc híres mondása:
"Nem baj, van másik"
 Azzal belenyúlt korhű öltözékének egyik zsebébe, és egy új harsonát vett elő belőle.
 Ahogy a nagymutató is átlépte az egészet, és tovább indult egy új útra, úgy az élet is tovább lépett a szétroncsolódott hangszeren.

2012. július 23., hétfő

Harmónika

A Söröző a két macskához félházon volt. Az idő ugyan meleg volt, de a prágai hétfők éppen ugyanúgy felejthetőek és kerülendőek, mint a világ bármely pontján. A turisták is inkább csak egy-egy sört vesznek valamelyik utcai árustól.
 Thomas már 21 éve játszott a kocsmában, minden este. A napokat már nehezen választotta szét, mert majdnem minden héten mindig ott volt. De a hétfőket megismerte. Csúnya, jellegzetesen cseh feje ilyenkor még fáradtabbnak és rondábbnak tűnt. A fogai jobban kimeredtek a szájából, a homlokán a haj pedig még kócosabb volt, mint a szélviharokban. 
 Amikor '68-ban az ablakból nézte a magyar tankokat, nem gondolta, hogy harmónikásként, a 'Két macskában' 21 év után, élete első borravalóját, majd éppen egy hétfőn kapja, pont magyaroktól. Néha, megtörik az unalom.

2012. július 21., szombat

Műveltség

- Finn zeneszerző, 8 betű? - kérdezte a szemüvege felett a kockás inges, pecsétes zakójú, sárgásra öregedett arcú férfi.
- Sibelius. - felelte a makulátlan külsejű, kicsivel fiatalabbnak tűnő, sovány testalkatú másik úr.
 Kis türelem, majd a toll karcolva írta be a megoldást a rejtvénybe. Aztán hosszú csend.
- Mi Lesotho autójele? - hangzott újra egy feladvány az elhanyagoltabbtól.
- LS.
 Újabb hallgatás, majd miután ismét összeállt a késődélutáni keresztrejtvény töltögetésben az ellenőrzés, hogy a keresztező betűk engedik az LS-t, az írás ismét a papírra esett.
 A tévében elmélyedt hölgyek a nyugdíjas klubban ámulattal nézték a rendezett külsejű, mindenre felelni tudó soványt, akinek járomíve éppen annyira volt kiugró, hogy tanári látványt kölcsönzött hordozójának.
- Horváth Úr, hogy maga milyen művelt!
 Az öregúr elégedetten húzta ki magát, és csak alig mosolyodott el, ezzel is fenntartva határozottságának képzetét.
 A szemüveges játékostárs pedig irigykedett a dicsfényre, ez hamar átcsapott féltékenységbe.
- Ezeket honnan tudja - kérdezte.
 A másikat megijesztette a konkrét kérdés, amelyet eddig még egyetlen keresztrejtvényben sem tettek fel, de még a poén első illetve másod vagy sokadik részében sem olvasott megoldást. Kénytelen volt őszintén válaszolni:
- Rejtvényekben.
 De az idős nők még így is rajongva néztek rá. 

2012. július 18., szerda

Csillagok

 Amikor négykézlábra állt, meglátta a rózsaszín, csillag alakú köveket a mocskos szürke színű csempén. Megfogta őket, a nyelvével már érezte is, hogy melyik három foga hiányzik. 
 Gyerekkorában a homokozóban sokszor játszott régészeset. Szeretett a porban kutatni mindenféle kincsek után. Néha talált csavarokat, kisebb kavicsokat vagy éppen macska ürüléket. Kiskorában mindennek örült, de leginkább annak, ha lelkes, szemcsésen érdes kutatása közben fogakra bukkant. Többnyire lovaktól voltak, mert az apja a homokot egy gallop pályáról hozta.
 Most, immár 30 évesen, nem régész, de ás, az út mentén a felújításokon. Néha iszik, akkor verekszik is. Aztán, ha veszít, akkor újra felsejlik a gyerekkor, és már örülne, ha a homokozóban nem a saját fogaival találkozna, hanem a macsakaszarral.

2012. július 17., kedd

Fektetés

 Parancsra nem megy. Az evés, a vizelés, az ima, a hit, a tanulás, a figyelés és az alvás.
- Csend és alvás! - szólt a tiszt.
 Amíg bent volt a szobában a legkisebb moccanástól is úgy harsant az ágyrúgó, hogy kedve lett volna fekvőtámaszoztatni. Pár percig állt a barakkban, majd a hallgatás megérkezésével Ő távozott.
 Halk sutyorgás indult. Senki sem gondolt a másnapra, csak a dacra. A tüntetőleges pofázás pedig hangot nyert magának, amely visszahívta a tisztet.
 Ő már tudott volna aludni. Érezte, hogy fegyelmeznie kéne, de nem ment neki. Minden szavát üresnek érezte, végül csak kivágta.
- Kuss!
 A bakák újra elhallgattak. Az előljáró kiment és tudta, hogy már nem jön vissza. 5 perc elteltével ismét harsogott a laktanya. Csak a parancsnoki szobába ment és rájuk kapcsolta a riadókürtöket.
 Minden este eljátszották ezt. Ettől mindig csend lett.
 Nem akart már újra belépni az alvó szállásra, pedig tudta, hogy a felettesei őt is megbüntetik a csapat engedetlensége miatt, ha egyszer nem hallgatnak el. Most újra, aznap éjszakára végleg leült a némaság.
 Félt, mert parancsra nem megy a kegyetlenkedés még egy tisztnek sem.

A betörő

 H. Norbert 32 éve vízvezetékszerelő. Pályájának a rendszerváltás és az új műszaki cikkek nem kedveztek, felkérései fogyatkoztak, költségei megnövekedtek a neves márkák alkatrészárai miatt.
 Kétségbeesésében több másodállást is igyekezett fenntartani, sőt repertoárjába a vízvezetékek mellé felvette a bádogosi és gázszerelési szolgáltatásokat is, valamint elvégzett egy marketinggel kapcsolatos tanfolyamot is, de ezek fővonala a gerillamegoldások voltak. Azonban helyzete így is reménytelen maradt.
 Így adta fejét két hónappal ezelőtt a törvénytelen megoldásokra. Kezdetben csak a VIII. kerület bérházaiba hatolt be, amíg a lakók nem voltak otthon, majd később kiterjesztette tevékenységét a főváros előkelőbb negyedeire is.
 A bejelentések többször is kihangsúlyozták, hogy a lakásokból nem hiányoznak értékek, azonban több csap, radiátor vagy éppen wc-tartály hagyta abba a betörés után a csöpögést. Több helyen megjegyezték, hogy az ereszcsatornán is fényes új elemek jelentek meg, valamint egy-két helyen még a dugulás is megszűnt. Majd mikor távozott, rendbe tette maga mögött a felfeszített zárakat is. Feltűnést végül a hibátlan háztartási gépek és a vadonat új, csillogó reteszek keltettek, amelyek végül lebukásához és elfogásához vezettek.
 A lakók a partizán javításokat nem fogadták örömmel, sokan úgy érezték, hogy a szabadságukban és a jogaikban korlátozta őket H. Norbert, aki minden egyes tetthelyen ott hagyta névjegyét.
 A gyanusított vallomásában azzal indokolta pokoli tetteit, hogy egy tanfolyamon tanítottak neki a gerilla megoldások között hasonlóan agresszív terjeszkedési stratégiákat. Hiába a szakmai áhitat, és a tény, hogy valójában egy betörésen több pénzt feszített áldozatainál, senkit sem érdekelt, hogy a hajdani vízvezetékszerelő csak jót akart.
 H. Norbertet beleegyezés nélküli javítások miatt a mai napon halálbüntetésre ítélte a fővárosi ítélőszék.

2012. július 16., hétfő

* Szolgálati közlemény *

 A mai nappal újra indul a blog. Két hét internetmentes környezet és a táboroztatás miatt sem időm, sem lehetőségem nem volt írni.
 A kimaradt időszak miatt igyekszem majd napi több novellát is felrakni, meglátjuk, miként lesz erre időm.