A pénztártól való távozás

 A bolt perceken belül zárt. A kisközért pultjában a pénztáros már megkezdte a zárást, összegyűjtötte a nagyobb címleteket, megszámolta a bankkártyás fizetések utáni bizonylatok összegét, a nő ki is kapcsolta a terminált.
 Régi tapasztalata volt már, hogy a 11 órás zárás előtti negyedórában már senki sem szokott vásárolni. Ilyenkor már csak ő volt, az üres polcok és a pénztárgép.
 Az aznap este azonban kivétel volt. Az ajtó csikorogva, a bejárat fölé szerelt csengő csikorogva jelezte az utolsó ügyfelet.
 Egy fiatal férfi jött be, szinte hallhatatlanul köszönt az idősebb pénztárosnőnek, és elindult a bolt végébe. Még talán 6 perc volt hátra a nyitva tartásból, de nem válogatott sokáig. Hamar megjött, kezeiben két sört tartott és egy szendvicset.
 A nő összeadta tételeket.
- 445 lesz.
 A férfi egy ötszázast adott, az utolsó pillanatban még kért egy zacskót is, így a végösszeg 10 forinttal nőtt.
 A pénztáros rámosolygott, segített bepakolni, majd elbúcsúzott a fiatalembertől, és visszafordult a pénztárgéphez, hogy befejezze a zárást. Egy pillanatra még visszanézett, ekkor látta meg, hogy a vásárló egy öngyújtót elvesz a többi közül, és anélkül, hogy azt is fizetné, távozik.
- Hééé! - kiáltott utána.
 Legnagyobb meglepetésére a férfi az ajtóból visszafordult és visszaszólt:
- A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el! - felelte arrogánsan és kilépett.
 A pénztárosnő egyik pillanatról a másik megijedt, majd ingerültté vált, de annyi bátorsága nem volt, hogy a férfi után menjen. Inkább az ajtóhoz lépett, 22.58-kor elfordította a kulcsot a zárban, majd visszatért, hogy befejezze a kasszazárást.
 Többször átszámolta a pénzt, de soha sem a jó végeredmény jött ki. Mindig közel 1500 forint többlet volt a pénztárgépben.
 A szemtelen tolvaj nem vette észre, hogy egy kétezressel fizetett, a nő pedig úgy érezte, hogy igazságot szolgáltattak.

Visszatérés a régi otthonba

- Itt laktam régen! Gyere már! - rivallta a kislány. - Ne maradj le!

 A hang visszahangozva vonult végig a folyosón, letépve maga után a beázásoktól csüngő vakolatdarabokat.

- Nézd! - hangzott újra a gyermeki hang - Itt volt a szobám! Ott a sarokban volt az ágyam, ott meg mellette a szekrényem, benne a játékaimmal!

 A biztonsági őr, akinek mozdulni sem volt lehetősége, engedelmesen nézett be a helyiségbe.

- Itt szerettem a folyosón rohangálni - folytatódott a szemle, és az őrt újra elrángatta, annak akarata ellenére is.

- Azt játszottam, hogy amennyire csak lehetett felgyorsultam, aztán csak csúsztam a kövön!

 A férfi nem bírt megszólalni, pedig már nagyon akart. Nem tudta, hogy miként tudna távozni, de folyamatosan a kiutat kereste, és csak kevésbé figyelte az előadást.

- Az ápolónő mindig ezen szárította a ruháimat, ha esett az eső! - azzal egy rég leszakadt radiátorra mutatott.

 A kihalt, csempézett folyosó már senkivel sem tudta elhitetni, hogy még használatban van. Sugározta magából a veszélyesség és az elhasználtság korral járó félelemkeltő érzetét. A férfi is menekülni akart már, soha sem szerette a gyerekeket, most még rettegett is ettől az egytől. De nem tudott eliszoklni semerre, sőt paralízisben volt. A lány fogságban tartotta, és nem engedte mozdulni.

- Látod azt a sötétebb foltot a falon? - kérdezte a gyermek csengő hang.

 Az őr semmi mást nem tudott tenni, csak bólogatni, de azt sem akart, de valami erő kényszerítette rá.

- Odaütöttem be a fejemet, amikor meghaltam! - pityeredett el a lány.

 A férfi biztos volt benne, hogy most fog meghalni, hogy a láthatatlan kéz és tudat, amely idáig elhozta, úgy döntött, hogy kivégzi. Egyre biztosabban érezte a hideget, és furcsa mód, fokozatosan megnyugodott, egészen addig, míg az újabb hideg hullám meg nem érkezett, majd le nem dobta a lábáról.

 A szellemet megtestesítő fehér, alaktalan ragyogás felbomlott, elengedve az alaktalan, de erős béklyót. Az őr megszabadult.

 Az elmegyógyintézetnek már lassan tíz éve nem volt egy betege sem, de a régiek történetei még ott voltak a dossziékban. Mind megvolt, de egyikben sem szerepelt lány gyermek. Pusztán csak egy idősebb nő, aki mindig kislánynak képzelte magát. Úgy látszik, erről a tévképzetéről még a szelleme sem mondott le.

Rend és tisztaság

 A férfiak a borotvájukat megbecsülik, használat után elmossák, szárazra törlik, visszahelyezik a tartójába, és határozatlan idő után újra előveszik, a három valóban hasznos tisztálkodó szer mellől.

 A női borotvák egy kád szélére odadobva engedik ki magukból a rozsdás, szőrtől szürkés levüket, a katonás rendben álló harmincnégy, válogatott higiéniás termékkel teli polc alatt.

Különbségek

Ha egy nő férfi ingben kell fel másnap, az siker.

Ha egy férfi egy blúzban ébred fel, az bizarr.