A széder este Jézussal

 Amikor a tanítványok elkészítették a húsvéti bárányt, feldíszítették az asztalt és már mind helyet foglaltak, mielőtt az ételhez nyúltak volna, János hangosan megköszörülte a torkát, majd az elülő csendben a Mesterhez fordulva elmondta az ünnep ráeső mondatát:

- Miben különbözik ez az este a többitől?

 Jézus a meglepettség nyoma nélkül körbe nézett a tizenkettőn, és elkezdte magyarázni az írást.

- Amikor Atyám, az Úr kivezette a választott népet Egyiptom földjéről, elküldte angyalát, hogy térjen be minden házba, és öljön meg minden elsőszülöttet, ahol a félfára nem kenték jelképpen a bárány vérét.

 A tanítványok bár észrevették, hogy a Mester nem a szokásos módon meséli a történetet, de nem lepődtek meg, már megszokták, hogy Jézus mindig eltér a szokásoktól.

- De a mai estén az Emberek angyala öli meg az Úr akaratára azt, akit a bárány vére megjelöl.

 A tizenkettő elhallgatott, de a csendnek éppen csak pillanatai voltak hátra, akárcsak az Emberfiának, mert Judás, az iskarióti elejtette a poharát, és megborzongott.

 A többiek még örültek is a hirtelen támadt csörömpölésnek,  és mindannyian hálásak voltak Júdásnak, hogy felszabadította őket a hallgatásból.

A kereszt útja

Aznap hozták meg a friss cédrusokat. Velük együtt érkezett a lista is a rómaiaktól, hogy mit várnak el a zsidó ácsoktól. Természetesen térítésmentesen.

A lajstromban szerepelt 8 szekérkerék és 40 gerenda, valamint 1 új kereszt. Az utolsó tétel volt a legszokatlanabb. Bár kevés munkával jár az elkészítése, annál tartósabb egy ilyen darab. Legalább 75 feszítést kibírnak, de a cédrusfeszületek, jó kapcsokkal, akár 100-t is.
"Szóval megint meghal majd legalább 100 ember", gondolta magában.

Nem volt dicsőség keresztet készíteni. A betesdai Zakeus nem is jó szívvel állt neki összeeszkábálni a kivégzőeszközt. Nem szerette, ha közvetve is köze van a halálhoz. Nagyon félt a kivégzéstől, ezért nem rótta másra a rómaiak parancsát, nem akarta, hogy ő kerüljön az új keresztre, ezek mindenre képesek. Mikor a rómaiak eszébe jutottak, köpött. Most is köpött, majd a szerszámaiért ment. Elsőként kezdett a faszerkezet elkészítéséhez. Ritmusosan ütötte be a kapcsokat és a szögeket. A rómaiak a T-alakú feszületeket szerették. Azt faragott hát nekik.

Nem gondolta végig, hogy ki kerül majd erre a keresztre, csak azt tudta, hogy közeleg a húsvét és már azt tervezgette a fejében, hogy a városba érkező családtagjait hol szállásolja majd el. Egyikükről tudta, hogy nem jön. Fia, Tamás régóta beállt egy utcai proféta mögé. Talán 3 éve is van, hogy elhagyta a műhelyt.

Amikor erre gondolt, ingerültebben verte be a szögeket a fába. Haragudott arra a názáreti prédikátorra, anélkül is, hogy látta volna. Amikor kész lett, hívta a segédeket, hogy állítsák fel. Egy pillanatig elégedetten nézte, majd újra eszébe jutottak a rómaiak. Megint köpött.

De, amikor megtudta, hogy azt a názáreti rabbit feszítették a keresztre nem volt elégedett, sem boldog. A rómaiakra sem tudott köpni. Ő is az első keresztények közé állt a pészachot követően.

Második esély

Amikor azokban a napokban Jeruzsálem felé tartott, a Mester megállt egy fügefánál. Megnézte a leveleket, amelyek már elszáradtak a szikkadt melegben, kereste a terméseket az ágak bogában, de még fonnyadt gyümolcsöt sem hozott a növény.

A tanítványok megdöbbenésére Jézus megátkozta a fát, hogy az soha se hozzon többé se virágot, se levelet. A növény azon nyomban elszáradt és nem adott többé hűsítő árnyékot. Kegyvesztett lett a liget fái közt.

A délutáni nap még mindig tűzött, amikor Saul éppen Gamaliél rabbihoz tartott Tarzuszból Jeruzsálembe. Amint elérte a betániai völgy bejáratát és meglátta a fügefát egy hirtelen ötlettől vezérelve Saul megöntözte a fügét.

Isten látva a férfi irgalmát egy újabb esélyt adott a kiszáradt és gyümölcstelen Izraelnek.