2012. április 5., csütörtök

Idézetek

A Dunán leúszott egy dinnyehéj. Mindenkinek eszébe jutott József Attila, de senki sem tudta idézni.

Az élmunkások sorban hümmögték:
- Elúszott egy dinnyehéj.

Amikor hazaértek, a többségnek eszébe jutott, hogy utánanéz a versnek. A négy rakodó közül egy már a második versszaknál abbahagyta, megvolt a keresett sor és kiderült, hogy a proletár költő családja is kétkezi munkás volt, ez pedig felébresztette azt az érzést benne, hogy hasonló a nagy JA-hoz, mert ő is ilyenben látta meg a napvilágot.

Egy másik rakparti munkás annál a pontnál kalandozott el, amikor a "kisgyermek" szóhoz ért. Saját családjára gondolt és a kis Zoltánra, aki most lett 1 éves. Be is ment a gyerekszobába és nézte alvó gyermekét.

A harmadik a román-székely-kun hármason gondolkodott és matematikailag próbálta megérteni, hogy ez miként állhat össze. Meg beugrottak neki a Szocsiban megismert román bányászok, akikkel már egy éve nem találkozott, de levelet is régen váltottak, így még aznap este megírt egy újat, és feladta "Oradeaba".

A negyedik végigolvasta a verset és csak annyit értett meg belőle, hogy valamiért tetszik neki.
Félreértés ne essék, ők nem ostoba emberek voltak, egyszerűen csak a művészetekről azt hallották, hogy feleslegesek.

Egyben végül mind megegyeztek, hogy a Dunánál egy szép vers.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése