Olajos kéz

- Szerintem a szelepfúvóval van gond. - mondta egészen határozottan ahogy nyakig olajosan a motortérben matatott. - De simán megoldom.

- Az mi? -  kérdezte megrökönyödve a barátja.

- Hát az-az izé, ami visszafújja a szelepet.

 Pillanatnyi csend.

- Az melyik? - hangzott az újabb kérdés - Mármint az hogy néz ki?

 A karosszéria mélyéről a fémtől fojtott hang csak lassan válaszolt:

- A fekete műanyag, amiből a két vezeték jön ki.

- Szóval a transzformátor. - mondta nevetve a telefonba az autón kívüli barát. - Na, egy pillanat és átmegyek, addig ne nyúlj semmihez! Félóra és ott vagyok.

 Azzal megszakadt a vonal, és az önjelölt szerelő megalázottságát csak a nyakig érő motorolaj takarta.

Egyéni reflexek

Kroppp - kropp.

És csak ropogtak a csontok.
"A keze, a sok írástól biztosan görcsben van. Gondoltam magamban." Aztán megint.

Kroppp - kropp.

"Kemény. De most már folytathatná az írást!"

Kropp - kropp.

És ez még félórán át folytatódott. Nem félek a kézropogtatástól, nem is idegesít. Egyszerűen megunom. Tudva azt, hogy biológiailag mi zajlódik le ilyenkor, nem is értem, hogy miként tarthat ez félórán át, és miért élvezi ezt valaki ennyi ideig. Kényszerbetegség, vagy nagyon durva görcs.

Mire az utolsó kropp elhangzott, már én is görcsös voltam, és amint kilépett a ropogtató ember, csak hátradőltem a székemben és kinyújtóztam. Én nevettem a leghangosabban, amikor reflexből kiropogtattam az ujjaimat.