Zizegett, még párat vibrált, majd egy pukkanó hang kíséretében kialudt a villanykörte. A karos székében ülő Széles úr, az esti utcáról beszüremlő fényben indult lakása felfedezésének. Tapogatva jutott el az előszobai szekrényhez, amelyben mindig tartott pár tartalék izzót. Nagy kutatás árán, az egyiket meg is találta, majd a lelettel együtt visszaindult a nappali felé. Ott óvatosan kitapogatta a foglalatot érdes kezével. Ahogyan a gyárban a szalagot hajtotta, olyan lendülettel tekerte be az új égőt a régi helyére.
- És lőn világosság! - kezdett bele az általa is nagyon eredetinek tartott mondatba.
Majd visszaült székébe, és folytatta a vicckönyv olvasását: "Hány postás kell egy villanykörte becsavarásához..."
Majd visszaült székébe, és folytatta a vicckönyv olvasását: "Hány postás kell egy villanykörte becsavarásához..."
Hiába, Istennek van humorérzéke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése