Szóval váltakozó időközönként, de ott is fel fog tűnni valami tőlem. Szóval itt az első ottani egy része, a folytatást pedig a linkre kattintva éritek el.
MINDENRE FELKÉSZÜLTEN
Igazából csak nem volt kedve hazamenni, ezért ült be a kedvenc kocsmájába, hogy megigyon egy sört. A lakás üres volt és ő még beszélgetni szeretett volna valakivel. Ma nem azok a pultosok voltak, akiket ismer. Csendben ült, a bejárathoz közel, és nézte hogyan ingáznak az emberek a pult, az asztalaik és a mosdók között. Próbálta megtippelni, hogy ki lesz a következő, aki feláll és elindul. Ha eltalálta, ivott egy kortyot a söréből és megevett egy sós ropit. A fejében eldöntötte, hogy addig marad, amíg ki nem üríti a poharát. Féltávnál járt, amikor észre vette, hogy egy, a kocsmát békétlenítő üresség állt be. Megállt az élet a háromszögben, amit figyelt. Felrúgta a saját szabályait, és egyre nagyobb kortyokat ivott, hogy végezzen. Az utolsó húzásnál a pultos már jelentőségteljesen bámulta. Tudta, hogy ideje mennie. Bár számlája volt, de az ismeretlen személyzettel nem akarta lefolytatni ezt a szakmai beszélgetést, így inkább fizetett. Menet közben vette fel a kabátját, hogy azzal se tartsa fel a zárást, majd kilépett az ajtón.
Az utca hidege tétován rázta fel. Semmi sem maradt a napvégi, zárórai fáradtságából. Az agya folyamatosan játszott vele. Nem ivott sokat, de kezdett túl mélyen elmerülni a gondolataiban. Anélkül ment, hogy érezte volna a kopott valóságot. Nézegette a járókelőket, és közben azon tanakodott, hogy vajon mit tenne, ha valaki egy késsel támadna rá. A védekezés, a kitérés, a győztes mozdulatok egész sorozatát megszülte a fejében. A sarkon cigarettázó két srác egy ideig gyanúsnak tűnt neki, de az első angol szavakból tudta, hogy ezek csak veszélytelen külföldiek. Nem érték meg, hogy egyáltalán a képzeletét pazarolja rájuk. A válla mögött hátra nézett, hátha követik, de csak két lány támasztotta egymást az utcán. Az egyikük előregörnyedve, a hátán cihölte a másikat. A baloldali lány erősen fogta és tartotta magán a barátnőjét, miközben az szinte repülve haladt mellette. A látvány annyira kizökkente a játékból, hogy öntudatlanul is, de mozdulatlanul figyelte, ahogy a cipelő és a lebegő lassan haladnak. A gyaloglóról szinte biztos volt, hogy józan, a másik himbálózó karja és húzásra ringatózó feje láttán jóformán az alkohol édes-keserű szagát is érezte.
