Futás

- És....tudod....én....nagyon.... - lihegte a vörös rövidnadrágos futó - szeretek....ilyenkor....este.....futni.
- Énis... - köpte ki egyben a másik, két levegővétel között.
 Tempósan haladtak az utcán, hol az úttesten, hol az autók elől kitérve a járdán.
- Aztán....milyen....a...munka? - kérdezte az első.
- Semmi...különös.
 Lassan közelítettek a sarokhoz, ahol általában elválik az útjuk. Egymásra nem nézve futottak tovább, mind a ketten próbálták szabályozni a lélegzetüket, és megpróbáltak halkan kapkodni a levegő után.
- Na...szevasz...holnap...találkozunk - mondta a vörös nadrágos.
- Hello. - érkezett a felelet.
 Ahogy a gyors búcsúzkodáson túl voltak, az első tovább futott egyenesen, a másik befordult a sarkon. Amint kellő távolságra vélték a másikat, megálltak, és az út hátralevő részét sétálva tették meg, miközben egymást átkozták, hogy minek is kell annak is kocognia, mert valójában mind a ketten utáltak futni.

Az igazságról röviden

- Az élet túl rövid ahhoz, hogy mások legyünk! - kezdte az író.

 A közönség pedig figyelt.

- A hazugságok nem vezetnek sehova, és nem hoznak senkinek sem boldogságot. - hazudta még mindig az író, a könyveire és a történeteire, valamint a bevételeire gondolva, mosolygott magában.

 Az emberek pedig boldogok voltak, hogy hallják, tapsoltak és ujjongtak, miközben legbelül semennyire sem értettek vele egyet.