Leszállás

 A léghajó könnyedén siklott át a felhők között. Az éber utasok a reggeli felszálló köd fátyolos foltjai között már meg-meglátták a várost. Hol a Duna zöld hullámai tűntek fel, hol a Budai Vár valamelyik szárnya.

 A hangtalanul suhanó test nem volt már túl magasan, a leszállásra készült. Amikor az Erzsébet híd fölött szállt, már tisztán lehetett látni az embereket is, akik tátott szájjal nézték, ahogy tovább csúsznak a tiszta égen a csepeli leszálló felé.

 A hajón utazók abbahagyták a kávéscsészékkel való csörgést, és szépen a csomagjaikért indultak. Néha kilestek az ablakokon, és nézték az integető tömeget a Gellért-hegyen, vagy éppen a Duna-parton. Mindenki boldognak tűnt.

 Odalent, valahol a Tabánban, a rügyező szőlősorok között, néhány gyerek éppen háborúsat játszott. A lövészárokká változott úton, egyszer csak egy árnyék jelent meg. A hatalmas lomha léghajó tömör, fekete sziluettje. A harc hevébe belefeledkezett gyerekek azonban nem láttak még ilyet, a szerepek megváltoztak, hős és boldog katonákból újra rémült gyerekek lettek.

 Föntről csak lelkes és boldog pontoknak tűntek. Aztán egyszer, amikor a kicsik is találkoztak menekülés közben az integető tömeggel, alig várták, hogy lássák leszállni a monstrumot. A léghajó utasai azonban még évekig bírták volna a lebegést.

A tett halála

- Uram! Kérem álljon meg!

 A repülőtér tömegének nyugodt morajlásában valahogy minden beszélgetést lefedett és elhalkított ez a mondat. Kíváncsian mindenki a biztonsági őr nőre nézett, majd érdektelenül süllyedt vissza a megtört társalgásba. A nő csak futott, de senki sem látta, hogy ki után.

- Uram! Uram! - próbálta újra elszántan - Álljon meg!

 Nem akart a fegyvere után nyúlni, a pánik csak lehetőséget adott volna a barna zakós, hátizsákos, cipőtalpa alatt homokot csikargatós férfinak, hogy elmeneküljön.

- Álljon meg! Hé, maga! - megint semmi hatást nem ért el.

 Egyre gyorsabban lépkedett, de nem mert futni. Egy hirtelen mozdulat és a pánikba esett bűnöző mindennek véget vethet.

 Már majdnem futni készült, ahogy meglátta, ahogy a férfi leteszi a hátizsákot és pár lépésnyire eltávolodik tőle.

 A fejében lévő erek lüktetése egyenletes szúró zúgássá simult a fülében, a verejtékcseppek szinte horzsolták a bőrét, úgy érezte. Már nem tudott megszólalni. A kezével a fegyvere után akart nyúlni, de a teste elveszítette minden ügyességét, és nem boldogult a bőrhevederrel. Tudta, hogy le kell lőnie a férfit, mert detonátor lehet nála. Tudta, hogy meg kell ölnie, de képtelen volt rá lelkileg és fizikailag is. Még mindig nem volt a kezében a pisztoly, bajlódott a tokkal. Kínosan érezte magát a saját szerencsétlenkedése miatt. Így nem tehetett semmit.

 Szerencsére.

 A férfi lenyúlt a táskáért, kivett belőle egy notebookot, majd a recepciós pultra tette, és beszélgetésbe keveredett az egyik stewarddal.

 Érezte, ahogy leesik a vérnyomása és vele együtt érezte, hogy a verejték cseppek sem kapnak már utánpótlást. Visszament a röntgengéphez, megnézte még egyszer a barna zakós férfi hátizsákjának a képét, amit ő készített.

 Már biztosan tudta, hogy tévedett, a kábelek a géphez tartoztak, nem volt a férfinél bomba. Hálát adott mindennek, amiről csak tudta, hogy létezik.

 Ha a tett nem hal meg benne, akkor egy ember.

Utazás

- Tudod, felkészületlenül ért az ősz. - kezdtem.

 Tamás anélkül, hogy különösebb érdeklődést mutatott volna, megkérdezte:

- Miért?

- Azt hittem, ilyenkor már Szicíliában leszek - kezdtem - tudod az ösztöndíjjal. Ott most jó meleg lenne! - ábrándoztam el - De talán az a baj, hogy felkészültem már rá, hogy nem itt leszek.

 Picit sem tudtam kizökkenteni a nemtörődőmségéből. Egyszerűen semennyire nem próbált együttérezni, ami csak annyira zavart, mintha madártollal csikiznék a lábámat. Röhögsz,  de ugyanakkor kedved lenne betörölni neki egyet.

- Ha most kimehetnél az imádott Krakkódba, akkor jobb lenne?

- Lehet. - feleltem.

 Rámnézett. Végre legalább úgy nézett ki, mintha érdekelné.

- Hidd el, ha nem lenne ott is éppen ilyen hideg, akkor belülről fáznál. Hiányoznánk. - majd elröhögte magát és folytatta - Szokd meg, hogy itt a helyed!

 Én meg megsértve felszálltam a lyoni gépre, tudva, hogy úgyis hazajövök.