Egy főbűn vallomása

 Nehezen vallotta volna meg, hogy a lassan kiégő villanykörte vibrálása vagy az ezzel járó sercegő hangja zavarta-e jobban. De nem kelt fel. Inkább hagyta, hogy békésen idegesítse.

 Semmi sem törhette meg béketűrését, próbált felülemelkedni a zakatoló fényen és piszmegő zajon. Fontosabb dolga volt, szerinte már elérkezett az ideje, hogy végre pihenjen. Napok óta alig aludt. Sőt, talán már évek óta kimerültségből ébredt a fáradtságba. Járt már neki a feltöltődés.

 Újra visszaaludt, és büszke volt magára, hogy kitartott. Forgolódott, de végre nem tudott magáról. Az ágy, és a fekvés legyőzte. Valahol a kényszeres mozgásában ott volt a pihenés, ami szerinte már járt neki. Boldogan néha a jobb, néha a bal oldalán, máskor a hátán vagy a hasán, netán összegömbölyödve, féloldalasan, de aludt. "Béke" csak ennyit álmodott.

 "Pukk" - az izzó pedig ágyúdörrenésként megadta magát, győzött rajta az elmúlás, elsötétült és kialudt. Ő pedig felébredt.

 - Ez volt az utolsó körte. - mondta ki, álom nélkül, ébren.

 Már bánta, hogy nem kelt fel kicserélni. Most mehet újat venni, ha csak nem akar majd egész nap a sötétben ülni. Már bánta.

 Bevallotta magának: lusta. 

Házassági tanácsadás

Az utóbbi napokban, mint régen kapcsolatban élő embert, megtaláltak a tanácsok arról, hogy mikor és miként házasodjak.

Általában mindegyikük azt mondja, ne ilyen fiatalon vágjak bele. - Nem mintha magamtól ezt tervezném. 

Mások előre vetítik, hogy miért fognak elhagyni. 

Az egészben a legszebb az, hogy ezek az emberek vagy csalódtak a házasságban, vagy annyira megfontoltan döntöttek, hogy akkor nősültek csak meg, amikor úton volt a gyerek.

Bárhogy is legyen, az életre még nem találtak tökéletes receptet. Az emberek sorsai, bár néha egyformák, de soha sem ugyanazok. Így, ami az egyiknek nem sikerült, az a másiknak még sikerülhet.

Majd, egyszer.

Hiányérzet

Az egyik barátom mindig azt kérdezi, hogy nem érzem-e úgy, hogy pikkel rám Isten, mert folyamatosan történik velem valami.
Igaza van, valóban zajlik körülöttem az élet. Életemben 5-ször voltam kórházban, komolyabb dolgokkal, raboltak már ki úgy, hogy letámadtak, és ellopták már a tárcámat úgy is, hogy észre sem vettem. Dolgoztam már nagyjából mindenhol, ami valaha eszembe jutott és kicsit is érdekelt.
De még most is sokszor vagyok elégedetlen azzal, hogy mi mindenből kimaradtam. Ezt is szoktam válaszolni a kérdésére: Még több dolog nem történt velem, mint ami már megtörtént!

Statisztika

- Általában a személyleírások a Föld 60%-ára illenek. Nem vicc, tény. Annyira képtelen vagyunk egymást megkülönböztetni, hogy azt az embert sem tudnánk körül írni, akivel akár órákat beszéltünk pár perce. - magyarázta a fehér köpenyes pszichiáter.

"Valószínüleg igaza van, miért ne lenne?" - járt az egyszeri barát fejében. De ugyanakkor kénytelen volt azt is végig gondolni, hogy vajon az orvos arcát és testalkatát fel tudná-e idézni. Kis töprengés után rájött, hogy minden probléma nélkül, pedig ismeretségük alig egy hetes. De ahogy belegondolt, úgy érezte, hogy a recepciós és a buszon vele utazók közül mindenkit meg tudna festeni is akár, amennyiben tudna ecsetet kezelni.

Egy évvel később a rendelőhöz hasonló szobában ült a város rendőrkapitányságán. "Soha sem kapják el" - gondolta magában. A kávé ott gőzölgött előtte, mikor megérkezett a rajzoló. A férfi finoman kérte, hogy írja körül az embert részletesen, aki kirabolta.

Ő sokáig gondolkodott és elkezdte sorolni a jellegzetességeket. Amikor eljött még megnézte a fantomképet a barna hajú, barna szemű, pisze orrú, középmagas, középkorú férfiról, aki ellopta a tárcáját és megverte. Bólintott és eljött. Látszólag minden stimmelt.

Amikor hazaért és lepakolta magát a fotelba, felidézte újra a barna szemet és hajat. Más volt a frizura, mint amit mondott a rajzolónak és a jellegzetességeket sem adta át megfelelően. Pedig már akkor is így látta.

Sokat gondolkodott, mire megértette, annyira nem hitt abban, hogy a férfit elkapják, végig sem gondolta, mit mond. Másrészről nem is akarta, hogy elkapják. Megalázták, megverték. Nem akart még egyszer a testet öltött szégyene szemébe nézni.

"A statisztikák szart sem érnek" - jegyezte meg lakása magányában hangosan. Mindenki csal a százalékokkal.