Utálom ugyanazt az összegyűrt papírt kicsomagolni, majd újra összegyűrni. De bizonytalan vagyok abban, hogy van-e valami, amit érdemes megmenteni abból, amit egyszer már leírtam. Soha sem félek elengedni dolgokat, amiket nincs értelme folytatni, könnyen megválok és átengedem a kukának az ötleteimet, ahol aztán ugyanúgy rohadnak el, mint minden kisiklott vonat. Ám, vagyok annyira döntésképtelen, hogy nem tudom, mikor félek és mikor megalapozott a kétségém, hogy tartsak-e meg valamit biztonságban magamnál. Így nem gyűrök papírt, inkább ceruzával írok, a tévedés jogát fenntartom, és bízom az olvashatóságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése