Tasziló egyszer nagyon megunta, hogy az egész élete egy vicc.
Nap, mint nap beszélt a rabbival vagy éppen Szegedre tartott vonattal. Az újszülöttnek minden vicc új, de ő legszívesebben már meghalt volna.
Elgondolkodott a névváltoztatáson, de valahányszor belépett az okmányirodába a kérvénnyel, a nevét olvasva mindig eszébe jutott valakinek egy vicc és hirtelen már megint a szegedi gyorson találta magát vagy a saját ravatalán.
Egyszerűen megunta. Ha magával nem végezhetett, mert mindig életre hívta egy vicc, akkor inkább a poént ölte.
Manapság már senkit sem hívnak Taszilónak, és én is rég nevettem már Arisztiddel közös kalandjain.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése