Akkor még gondoltam a jövőmre. És emlékszem, akkor még milyen lelkesen akartam kincseket találni. Amikor olyan 5 éves lehettem, egyszer eldöntöttem, hogy elások egy kis fém szöget. Azt hittem, ha majd megrozsdásodik és a jövőben előásom, akkor majd sokat fog érni.
Azt gondoltam, soha nem felejtem majd el, hova is ástam el. A rend kedvéért még egy botot is leszúrtam akkor oda, és a szöget is egy darab textilbe raktam, hogy könnyebb legyen megtalálni. A bot időközben eltűnt, én meg nem csak a helyet, de a tényt is elfelejtettem, hogy elástam bármit is.
Ma elakartam ültetni egy nagyon apró almafa csemetét. Azért, hogy majd, amikor gyerekeim lesznek és megnő, akkor majd lehessen róla almát szedni.
Nagyjából 30 centi mélyen megtaláltam a szétfoszlott ruhaszövetet a rozsdafoltokkal és a szöggel. Talán most még kevesebbet is ér, mint amikor elástam, de én boldogabb lettem, hogy megtaláltam.
Egy aprócska üzenet a múltból, hogy jobban figyeljek a kincseimre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése