Másodpercekre a haláltól - avagy a kölcsönös függés

 Ahogy megnyikordult az ajtó, tudta, hogy rátaláltak, tudta, hogy most elbukta, az egyetlen megoldás, ha fut.

  Ahogy a lakó meglátta, eluralkodott rajta a tüdőt maró félelem. A betörő mindig veszélyes, teljesen mindegy, hogy mit csinált. A veszélyes helyzetekben pedig a legjobb döntés, ha szoborrá fagyva vár, gondolta. Menetközben néha a medvék jutottak eszébe, hogy azok láttán is mozdulatlanná kell válni, de csak arra tudott törekedni, hogy a torkában, fájóan dobogó szívének rezdülését is elrejtse.

  A betörő bár el akart futni minden még nem zsibbadó izmával, de a kezében lévő tévét semmiképpen sem akarta összetörni. Szép óvatosan letette, majd magában végiggondolva, hogy valójában semmi oka nincsen az óvatoskodásra, ő is megmerevedett. Félt, hogy már így is túl sok időt veszített, és el fogják kapni, az aggodalom pedig legyőzte a mozgást.

  A rögtönzött szoborparkban, amelyben mind a két fél rettegett a másiktól, végül a telefon csörgése törte meg a kiegyensúlyozott mozdulatlanságot. Ahogy a lakó reflexszerűen a készülék után nyúlt, a váratlan mozdulat egyszerre gyorsította meg a betörő minden léptét.

 Amikor már kellő távolságban voltak egymástól, mind a ketten szenttül hitték, hogy pusztán egy rossz mozdulatra és pillanatokra voltak a haláltól.

A betörő

 H. Norbert 32 éve vízvezetékszerelő. Pályájának a rendszerváltás és az új műszaki cikkek nem kedveztek, felkérései fogyatkoztak, költségei megnövekedtek a neves márkák alkatrészárai miatt.

 Kétségbeesésében több másodállást is igyekezett fenntartani, sőt repertoárjába a vízvezetékek mellé felvette a bádogosi és gázszerelési szolgáltatásokat is, valamint elvégzett egy marketinggel kapcsolatos tanfolyamot is, de ezek fővonala a gerillamegoldások voltak. Azonban helyzete így is reménytelen maradt.

 Így adta fejét két hónappal ezelőtt a törvénytelen megoldásokra. Kezdetben csak a VIII. kerület bérházaiba hatolt be, amíg a lakók nem voltak otthon, majd később kiterjesztette tevékenységét a főváros előkelőbb negyedeire is.

 A bejelentések többször is kihangsúlyozták, hogy a lakásokból nem hiányoznak értékek, azonban több csap, radiátor vagy éppen wc-tartály hagyta abba a betörés után a csöpögést. Több helyen megjegyezték, hogy az ereszcsatornán is fényes új elemek jelentek meg, valamint egy-két helyen még a dugulás is megszűnt. Majd mikor távozott, rendbe tette maga mögött a felfeszített zárakat is. Feltűnést végül a hibátlan háztartási gépek és a vadonat új, csillogó reteszek keltettek, amelyek végül lebukásához és elfogásához vezettek.

 A lakók a partizán javításokat nem fogadták örömmel, sokan úgy érezték, hogy a szabadságukban és a jogaikban korlátozta őket H. Norbert, aki minden egyes tetthelyen ott hagyta névjegyét.

 A gyanusított vallomásában azzal indokolta pokoli tetteit, hogy egy tanfolyamon tanítottak neki a gerilla megoldások között hasonlóan agresszív terjeszkedési stratégiákat. Hiába a szakmai áhitat, és a tény, hogy valójában egy betörésen több pénzt feszített áldozatainál, senkit sem érdekelt, hogy a hajdani vízvezetékszerelő csak jót akart.

 H. Norbertet beleegyezés nélküli javítások miatt a mai napon halálbüntetésre ítélte a fővárosi ítélőszék.

Megszokás

A zár rúgóstul erősen pattant, annyira hogy a hüvelykujj is megérezte a visszahatást. A nyelv lassan elfordult a nyitásig. Majd még egyet ugrott, és elbújt a vasalás mögött, csak egy fémes csík maradt belőle.

Picit zsúrlódva hozzáért a félfán lévő másik fémházhoz. A zsanér óvatosan, erőtlenül és belefáradva a forgásba nyikordult egyet.

A lakás üresen visszhangzott. A betörő csak belépett, és kényelmesen behúzta maga mögött az ajtót, csak úgy megszokásból.