A fiú tehetségét senki sem ismerte el sokáig. Pedig 14 évesen kevesen tudtak úgy szobrot faragni, mint ő. Valójában soha sem mutathatta meg, mire képes.
Ghirlandaio mester tudta, hogy érdemes vele foglalkozni, de a sok tanítvány között nehezen tudott rá időt szakítani, inkább idősebb tanoncait próbálta úgy kiképezni, hogy azok a Medici-család udvarában szolgálhassanak.
Michelangelo gyakran maradt egyedül. A délutánokon társai sokszor látták ásóval a kezében, amint a szabad domboldalak, olajfa ligetek felé tart. Mindig kincseket keresett és ezt a gyerekes viselkedést a többiek korának és a római tárgyak iránti érdeklődésnek tudták be. Hiszen szabad idejében gyakran tartott nekik előadásokat a patríciusokról és a szenátorokról, a nagy római harcosokról és istenekről. Ugyan csodálták tudását, de picit lenézték amiatt, hogy ennyire rabjává vált a halott koroknak.
A fiatal fiú tudta, hogy így gondolkodnak róla, de nem zavartatta magát. El volt magában is és ásója soha sem nevette ki.
Egy nap, pont akkor, amikor a pápa egyik követe érkezett Firenzébe és Ghirlandaio iskolájába Michelangelo, a kamasz fiú ásója éppen egy kőszobrot fordított ki. A régisek iránt érdeklődő Gyula pápa megbízottja a szintén szobrász Raffaello kíváncsian nézte végig a faragványt, amelyet Michelangelo ásott ki.
- Majdnem tökéletes. - mondta Raffaello félig gondolataiba merülve.
- Parancsol, mester? - kérdezett vissza Michelangelo.
A kérdés magához térítette a művészt. Pillanatig gondolkodott, majd mosolyogva a fiúra nézett.
- Tökéletes lenne, ha nem hiányozna a keze. - azzal rámutatott a hiányzó végtag helyére - De ilyen állapotában is megveszem, ő excelenciája, a szentatya szereti a régiségeket. 100 forint elég lesz?
Michealengelo nagyon megörült és nevetve fogadta el a felkínált összeget, mivel apja éppen munka nélkül volt és a nélkülözés elérte a családját. A ravasz Raffaello azonban hozzátette:
- Ha meg lenne a keze is, 500-at is megérne!
Napokkal később, pont egy nappal a pápai megbízott távozása előtt Michelangelo audienciát kért. Mikor megkapta, egy rongyból kitekerve a hiányzó kezet mutatta meg az idősebbik szobrásznak. A férfi felnevetett és ránézett:
- Ügyes hamisítvány a szobor.
Michelangelo elpirult. Tudta, hogy lebukott.
Azonban szobrász társa másnap elvitte az egész szobrot, az 500 forintot is kifizette és Michelangelot Ghirlandaio féltő kezeire bízta, akit megesketett rá, hogy nagyszobrászt nevel a fiúból.
U.i.: Az anekdotát, mely szerint Michelangelo eleinte szoborhamisító volt, többször is hallottam és valószínüleg igaz is. Azonban arról nem találtam semmilyen információt, hogy melyik mester fedezte fel tudását. Ha valaki tudná, kérem, jelezze!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése