"Csak bolyongott. Nem volt semmi célja. Se konkrét terve, hogy hova menjen - hiszen neki egyik hely olyan volt, mint a másik - se vágya, hogy miért menjen, hisz kényelmesen érezte magát, nem volt még éhessem sem. Nem tudott magával mit kezdeni. A haladás kedvéért haladt. Hogy ennek ellenére, miért döntött úgy, hogy megáll egy falatra? Méghozzá egy olyan falatra, amely az életébe kerül, már örökre kérdés marad.
Amikor meghalunk, kitépnek a világunkból. Könnyebb lesz a közeg, amibe átkerülünk és hirtelen felülről látjuk egész addigi életünket."
Gondolta utoljára magában a réz horgon függő hal, amikor kirántották a vízből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése