Ha az ember figyel rá, kénytelen maga lélegezni.
Aki ezt olvasta, most már a saját agyával irányítja a levegővételét. Minél inkább próbálja a tudata alá rendelni a folyamatot, annál inkább képtelen szabadulni a feladattól. Egyre inkább érzi, hogy újra meg kell töltenie a tüdejét. Egészen addig nem mentesül saját testének irányítása alól, amíg valami más ki nem tölti a gondolatait.
Bár mindenki tökéletes szabadságra vágyik, bár mindenki maximálisan kezelni akarja az élet sodrását, annál inkább várja, hogy valaki átvegye tőle a lélegzetét.
Néha a függés jobban felszabadít minket, mintha a magunk urai vagyunk. Szükségünk van arra, hogy függjünk.
Mire ezt elérte, aki olvasott, újra tudattalanul vette a levegőt, de most, hogy eszébe jutattam, 5 percig még nem fog szabadulni tőlem és a saját testének börtönétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése