A patika steril és vegyszer szagú némaságát a várakozás vége törte meg. A sorra került, erős fejfájására írt kereső vásárló, meglepetésre, de csak másodikként tudott megszólalni.
- Jó napot kívánok, Uram. Ajánlhatnék önnek egy új antidepresszánst?
A férfi megszeppent.
- Nem, én csak egy aspirint szeretnék!
A gyógyszerész magában megjegyezte, hogy milyen udvariatlan is az ügyfele, hisz még csak nem is köszönt neki. Azonban a bevétel miatt kedélyesen válaszolt.
- Sajnos elfogyott.
- Értem. - kezdte csalódottan a másik - Esetleg nincsen ibuprophenjük?
- Sajnos, az sincs.
- Valami fejfájásra?
A patikus csak a fejét csóválta, és együttérzően széttárta a karját.
A vásárló elszomorodott, fájdalma vége ismét távolabb került tőle, fogalma sem volt, hogy miként bánhatna el ezzel a problémájával. Egyre inkább kétségbeesett. Végül erőt vett magán, és távozni készült. Már éppen indult, amikor újra a patikushoz fordult:
- Akkor az antidepresszánsból kérnék!
A patikus elégedetten nyugtázta, hogy ismét neki volt igaza, és megtippelte a vevő óhaját, amelyről még az sem tudott. Mindehhez csak a gyógyszerkészlet állapotáról kellett pontatlan tájékoztatást adnia.
A kétségbeesett fogyasztó a fizetést követően a betegtájékoztatót lapozgatta, majd nagyszemeivel a pult mögötti gyógyszerészre nézett.
- Mik a mellékhatásai?
- Semmi különös - indította a patikus - csak a szokásos: álmosság, éhség, székrekedés, valamint fejfájás és depresszió.
Amikor a beteg férfi kilépett, már nem a migréntől, hanem az összezavarodottságtól fájt a feje.
A patikus pedig csak mosolyogva annyit fújt ki: "Egy újabb elégedett vásárló!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése