Telemarketing

- Halló, tessék!
- Jó napot kívánok, én Molnár Erzsébet vagyok a Prolife 2000 kft.-től és az ügyben keresem...
- Jó napot, Erzsébet, már vártam a hívását. - mondta nyugodtan a hang.
- ...egy akciós ajánlatunkról szeretném tájékoztatni...
- Tudom, hogy mit akar, kedves Erzsébet. De az ön háza ég!
- ...és ha most megrendeli telefonoo...hogy micsoda?
De már csak a tárcsahang felelt. Az ütemes pöttyögés pedig csak vészjóslóan tudott hatni.
  A rendőrségi jelentés és a tűzoltói szakvélemény szerint semmi nyoma nem volt szándékos tűzgyújtásnak, sőt jólláthatóan csak a villám csapott be. Ezt egy közeli bankomat biztonsági kamerája is megerősítette.
Erzsébet napokig nem aludt. Nem tudta, hogy az idegen honnan tudhatta, hogy ki ő. A neve kellően gyakori, ahhoz, hogy ne ismerjék, és a telefonkönyvben Ő amúgy sincs benne. Telemarketingesként nem követett el ekkora hibát.

Közben, a város másik végén, ismét csöngött a telefon.
- Halló, tessék!
- Jó napot kívánok, én Rácz Gábor vagyok a Granulátum....
- Jó napot, Gábor, már vártam a hívását. - maradt még mindig közönyös a hang.
...

Az ismeretlen hang se bűnöző, se gonosz ember nem volt. Egyszerűen csak túl sokszor hívták fel keresetlen ajánlatokkal. Mozgássérült volt, emiatt nagyon ritkán hagyta el az otthonát. Akkor, szabadakaratából nem gyújtogatott volna. Néha azonban viccelni próbált, és nagy ritkán még el is találta, amit nem lehet. A jövőt. Nem tudott ő semmiről semmit. Egyszerűen csak szerencséje volt.