- Kapitány a hídon! - hangzott a szokásos köszöntés.
- Pihenj! - mondtam és a parancsnoki szék felé indultam el.
A vörös fények még mindig villogtak. Hiába az óriási fém hajótest, a fejlett technika, mely gravitációt és légkört biztosít egy űrhajónak, még mindig van okunk félni. Van, amitől nem véd meg minket semmi.
- Jelentést kérek! - néztem a parancsnokomra.
- Még nem állt be változás. - kezdte kihúzott testtel - A hatos, a kilences és tizenegyes szinteket még mindig erőtérrel zártuk le. Egyelőre csend van, de még nem javaslom a karantén feloldását!
- Köszönöm! - vágtam el a beszélgetést.
Hihetetlen, hogy képesek vagyunk a fénynél gyorsabban haladni, energia sugarakat kibocsátani és városnyi lakosságot elpusztítani másodpercek alatt, de pár nyamvadt baktériummal képtelenek vagyunk elbánni. Pedig ez már a jövő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése