A szokásos csobbanás. Az első megvolt. A második megvolt. A harmadikra ugrott. Ahogyan kiképezték.Az izgalom rekkenő magányában pontosan érezte már, hogy a helyzet komolysága gőzölög a fejében, mint a megoldhatatlan számtani képlet.
Csak koncentrált. Belülről töltötte fel a melegség. Balra fordult, jobbra. Biztos volt benne, hogy hátulról fedezik. Majd egy hirtelen villanásra átadta a testét a reflexeknek, és lebukott a vízalá. A fegyvert feltartotta a víz fölé. Majd feltört a felszínre. Pillanatot várt, míg kifolyik a sósvíz a szeméből, és futott.
Az egész túlságosan követte a szabályzatot, mint egy stréber vizsgája a döntő gyakorlaton. Mikor a parton érte az utolsó hullám, leheveredett a homokban. Pár gondolatszálnyi idő elteltével érezte, hogy elkapták. Épp csak felnézett, mikor az arcába fröcskölt a víz.
Legyőzték. A vietkongoknak nem sikerült, de a fia lehagyta. A veterán boldog volt, hogy tűlnőttek rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése