Hőstett

- Menj le a pincébe, kérlek! - követelte a férfi.

 A kislány nem mozdult meg, semmi kedve nem volt a porhoz, a sötéthez és a sok kacathoz, nem akart az ágyából sem kikelni. Éhés volt, ha feláll, megfájdul a hasa. Nem akart sem odalent pakolni, sem takarítani, jó neki ott, ahol van.

- Indulj már, légy szíves! - ordította a türelméből kifogyva az előbbi.

 Ő nem nagyon hallotta meg. Még játékos álomban volt, ilyenkor semmit sem akar csinálni az ember, és elmerül a világra való óvatos figyelemben. Ha jól sejtette, akkor talán még a fagyis kocsi kürtjét is hallotta, és évek óta először, de feltűnt neki a közeli templom fémes, korgó harangja. A gyomra erre mélyről egy tompa hangot fojtott el.

- Menj le a kibaszott pincébe! - már semmi hangsúly nem volt a férfi hangjában, egybefolyó, ijesztően egyhangú  üvöltés volt - Van lent dió is, meg konzervek!

  A férfi sem tudta, hogy mit hisz, amikor ilyenekkel próbálkozik. "A hasa majd hazaviszi" - az anyja mindig ezt mondta, ha a kutyájuk elszökött, már kétségbeesésében abban reménykedik, hogy a gyereknél is beválik....

Szóval van ez a tök jó dolog, amit néhányan csinálunk, hogy szegedi utcazenészekkel és zenekarokkal forgatunk egy klippet és írunk hozzá. A Hőstett vége ott olvasható. Ez, amolyan marketing, hogy nézd meg Soundcityt is, szeress bele, ragadj ott is. Cserébe megígérem, hogy tetszeni fog a novella vége! 

http://soundcityszeged.wordpress.com/2014/08/07/ahogy-a-hegy-kopik-hostett/#more-108