Thomas Miller, ahogy kilépett a rizsföldre, elsírta magát.
Farmer volt, félt a hidegtől, mert az megölte a csírákat. Utálta, ha apály van, mert akkor szinte nem is volt termés. Krumplit kéne termesztenie.
"Ohioban most kéne aratni" - gondolta, ahogy nézte a szeptemberi napot, amint sugaranként áttör a terepjárók felverte poron, mit sem veszítve az erejéből, még mindig égette az utat. Otthon ilyenkor már pulóvert kell vennie. Nem tudta elfelejteni a Chevyje platóján lévő több száz kiló rizst, amelyet nem tudott eladni.
1954-ben hívták be. Pont az aratás után. Már nem tért haza, amikor a havi egyetlen városban tett látogatásakor átvette a postát. A behívó határideje éppen aznap volt.
A Chevy most már biztosan nem áll a sorozó irodánál Nixon félig letépett plakátja alatt.
"Amerika nem akar háborút" - gondolta, és újratöltötte az M16-os gépfegyverét, valahol Dél-Vietnamban, nem messze egy jelöletlen sír helyétől, de messzebb egy rozsdásodó Chevytől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése