Ázsiába járt dolgozni, minden nap, hajón. Nem szerette a hidat, legalábbis nekem ezt mondta, pedig a lakásán albumban gyűjtötte, ha valamelyik újság összekeverte a Boszporuszt San Fransiscoval egy fényképen. Ő erre csak annyit felelt mindig, hogy "isztambuli lokálpatrióta".
Sokat mesélt a sirályokról, többet mint bármiről, ami a szülővárosából származik. Egyszer, amikor megkérdeztem, hogy miért jött el, akkor Basil csak annyit mondott, hogy egynap már a hídon ment át Ázsiába, mert az gyorsabb volt. Bántotta, hogy nem nézett ki a hajóról, nem látta a sirályokat a vízen, nem látja, ahogy nem zavartatják magukat a hullámoktól, és érezhetően büszkén, elsüllyeszthetetlenül úsznak. Már nem volt annyira szép a város, ahol élt. Legalábbis neki. Megszűnt a vendégség számára, illett távozni.
Én azóta minden nap kinézek a buszból, a villamosból, a vonatból. De nem lepne meg, ha egyszer majd munkába menet, megnézném a sirályokat, ahogy Ázsia és Európa között úszva lebegnek égen és vizen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése