- Uram! Kérem álljon meg!
A repülőtér tömegének nyugodt morajlásában valahogy minden beszélgetést lefedett és elhalkított ez a mondat. Kíváncsian mindenki a biztonsági őr nőre nézett, majd érdektelenül süllyedt vissza a megtört társalgásba. A nő csak futott, de senki sem látta, hogy ki után.
- Uram! Uram! - próbálta újra elszántan - Álljon meg!
Nem akart a fegyvere után nyúlni, a pánik csak lehetőséget adott volna a barna zakós, hátizsákos, cipőtalpa alatt homokot csikargatós férfinak, hogy elmeneküljön.
- Álljon meg! Hé, maga! - megint semmi hatást nem ért el.
Egyre gyorsabban lépkedett, de nem mert futni. Egy hirtelen mozdulat és a pánikba esett bűnöző mindennek véget vethet.
Már majdnem futni készült, ahogy meglátta, ahogy a férfi leteszi a hátizsákot és pár lépésnyire eltávolodik tőle.
A fejében lévő erek lüktetése egyenletes szúró zúgássá simult a fülében, a verejtékcseppek szinte horzsolták a bőrét, úgy érezte. Már nem tudott megszólalni. A kezével a fegyvere után akart nyúlni, de a teste elveszítette minden ügyességét, és nem boldogult a bőrhevederrel. Tudta, hogy le kell lőnie a férfit, mert detonátor lehet nála. Tudta, hogy meg kell ölnie, de képtelen volt rá lelkileg és fizikailag is. Még mindig nem volt a kezében a pisztoly, bajlódott a tokkal. Kínosan érezte magát a saját szerencsétlenkedése miatt. Így nem tehetett semmit.
Szerencsére.
A férfi lenyúlt a táskáért, kivett belőle egy notebookot, majd a recepciós pultra tette, és beszélgetésbe keveredett az egyik stewarddal.
Érezte, ahogy leesik a vérnyomása és vele együtt érezte, hogy a verejték cseppek sem kapnak már utánpótlást. Visszament a röntgengéphez, megnézte még egyszer a barna zakós férfi hátizsákjának a képét, amit ő készített.
Már biztosan tudta, hogy tévedett, a kábelek a géphez tartoztak, nem volt a férfinél bomba. Hálát adott mindennek, amiről csak tudta, hogy létezik.
Ha a tett nem hal meg benne, akkor egy ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése