Ahogy letette a lapátot, recsegett a jeges havon. Ő már végzett, egyrészt a munkával, másrészt a számolással is.
Pontosan 6000 rubelt kap az egész heti munkájáért. Megtölti a csilét, továbblöki, megtölti, továbblöki. Kocsinként harminc. Most péntekig kicsit több, mint kétszázzal végzett, de párat átírt a barátjának, Sztyepánnak.
Ahogy ment fel, megtörölte a szénportól fekete kezét a hóban. Nem zavarta, hogy a hideg átforrósítja a testét, már vége volt a hétnek, már nem kellett vigyáznia magára.
Még eljátszott a látvánnyal és a bámészkodással, ahogy a leheletét kifújta a napsütéses, hideg északi éjszakába. A lelkében gyötörte magát a kép, ahogy gyermekkora telein büszkén játszotta, hogy dohányzik, és kérte szüleit, nézzék. Olyankor mind nevettek. Ő most rágyújtott, és ahogy önigazolt, azt mondta belül, hogy csak a szemét marta a hideg, pedig csak az emlékek tépték belülről.
Leszámolta a fejében újra a pénzt, majd a bérszámfejtésnél a kezébe is vette. Majd a város fele indulva nézte a szürke lakótelepek és gyárépületek riadt, komor sorát, ahogyan belevesznek a hó fehér síkságába.
Pénteken mindig mozi volt a kultúrházban. A 6000 rubelből több ezerszer megnézhetné a filmet, az otthon maradt százezrekből meg még jó sokszor. Nagyon gazdag volt valójába. Nincs mire költeni, itt a Spitzbergákon. A hideg ingyen van, de csak abból kapni sokat. Legszívesebben színeket venne, viszont itt minden fekete-fehér.
Beült a vetítésre, Sztyepan már ott volt, foglalta neki a helyet. Volt nála egy üveg vodka és ontotta magából a füstöt. Bár a látvány taszította, rágyújtott Ő is, és a vodkába is belekortyolt.
Aznap tudta, hogy valami régi filmet adtak, de nem érdekelte mi lesz. Békésen várta, hogy elinduljon az érzések és a színek kavalkádja ő pedig elveszítse már testéből a lapátolás ritmusát.
Aznap egy fekete-fehér drámát adtak, és ő úgy érezte, mintha kirabolták volna, pedig a mozijegy csak 50 kopejka volt, megengedhette magának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése