2012. szeptember 22., szombat

Les

 Az éjszaka még utoljára jól belerúgott a hajnalba, faggyal borítva mindent, aztán magára hagyta a mezőt, és engedte, hogy a dombok fölött felkeljen a nap.
 - Háromszáz méternyire vannak - suttogta a fiú.
 Az idősebb vadász bólintott, majd a távcsövével pásztázni kezdte a horizontot. A mozdulataik alatt a magasles halkan megreccsent, ami felingerelte a velük lévő vadászkutyát, aki néha felnézett és izgatottan szimatolt a levegőbe, aztán visszafeküdt a deszkákra.
- Ott van egy balra a fától. - mondta a vadász. - Látod?
 A távcsöve bepárásodott a leheletétől, a fiú emiatt csak homályosan tudott kémlelni, de rendületlenül nézte, és kereste a szarvasokat.
 Ha meghallott egy-egy bőgést pontosan próbálta megtalálni, hogy merről jöhet az üvöltés, ha sikerült meghatároznia, arra fordította a látcsövét.
 Aztán a Nap átverekedte magát a látóhatáron és vitathatatlanul világos lett. A szarvasok miatt ugyanolyan lassan és nesztelenül mentek vissza az autóhoz. Semmit sem akartak megzavarni.
 A fiú még annyira a szarvasbőgés lázában égett, hogy az autó ablakán át is csak az útszélt nézte, és mindenhol vadak után kutatott.
 Amikor hazaértek, a fiú lefeküdt, hátha még tud pihenni, de még mindig izgatott volt. Álmában is csak az állatokat leste. Aztán, ahogy felkelt, a mellette fekvő lány a friss ébredés utáni fáradtsággal csak ennyit kérdezett:
- És láttál szarvaso... - kezdett majd ásított bele a lány - ...kat?
- Aha.
- Nem fáztatok kukkolás közben?
 És a fiú csak ekkor jött rá, hogy milyen hideg is volt akkor, és ekkor értette meg azt is, hogy párosodó állatok után lestek egész végig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése