A feleség megállt a szobában és a pizsamában tévéző férjére nézett.
- Nem mehetsz így el itthonról! - ágált.
- Nem is fogok. - mondta a férfi, és csak nézte tovább a tévét.
- De várnak rád! - sopánkodott a feleség.
- Hadd várjanak!
A nő egy pillanatig nem tudta, hogy mit mondjon, aztán újrakezdte:
- El kell mennünk! - mondta már szinte ordítva - Hiszen téged fognak megjutalmazni, azt is írtuk a meghívóra, hogy megyünk!
- Akkor megyek. - azzal felállt és elindult a bejárati ajtóhoz.
- De így nem mehetsz el!!
A férj sóhajtott egyet és visszaült a tévé elé.
- Szívem, ne csináld ezt! - kérlelte az asszony - Öltözz fel, és gyere, hanem kezded el időben, el fogunk késni!
A férfi hangosan kifújta a levegőt, kikapcsolta a készüléket, felkelt és elkezdett öltözni. Pár perc alatt el is készült, befújta magát parfümmel és felhúzta fekete öltönyét a világoskék inggel (soha sem szerette a fehéret) nyakkendő nélkül. Ennyi szabadságot hagyott magának, legalább levegőt kapjon.
A felesége eltűnt. Ő megállt a nappali szoba közepén, körbenézett, majd hangosan ordított, hogy az egész lakásban hallani lehessen:
- Indulhatunk!
A baljóslatú hallgatás után a fürdőszobából szólt ki a jól ismert női hang.
- Pár perc és elkészülök!
Mikor a férje meglátta, hogy még vizes a haja, hang nélkül visszaült a tévé elé, és csak újra sóhajtott:
- Még ráértem volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése