2013. október 23., szerda

A Magyar Rádió 5-ös studiójában október 23-án

- Ida, kérlek, egy kicsit nagyobb átéléssel! - kérlelte a rendező.
- Fogy a szallag. - recsegte be a mikrofonon Gommermann, a férje.
 Ida összeszedte magát, ivott egy pohár csapvizet, zsebkendőjével megtörölte a nyelvét, hogy a nyál miatt ne csattogjon, majd a hangmérnök jelére újrakezdte.
Emberezrek élnek a nagyvilágon szerte, kik örök lázadással jobb sorsot keresve sodródtak el hazájuktól messze. Van, aki gazdag lett, van, aki szegény maradt, van, aki palotában lakik, van, aki a hidak alatt, - itt hangja már-már rendítően bájosra váltott és úgy folytatta - de még, ha szebbet és jobbat is nyújt nekik az új, idegen, ismeretlen ország, mégis mindig hazavágynak, hazahív a honvágy. Az otthoni hír, emlék szemükbe könnyeket csal, és szívük mélyén fájó-vágyó himnusz lesz ez a dal.
 Gommermann és a rendező egy hang kiadása nélkül egymásra nézett, egyszerre a másikra bólintottak, kivárták a rádió nyersanyagnál kötelező 10 másodpercet, majd leállították a felvételt.
- Most jó volt! - kezdte a férj - Készülj az énekre!
 Ida, szó nélkül, mintha ősei rabszolga vére tette volna türelmessé, várta a feladatot. Ivott egy újabb pohár vizet, majd újra megtörölte a nyelvét. Se túl szárazra, se túl nedvesre. Amint végzett, belekezdett a Honvágydalba.
Oly távol messze van hazám... - trillázta.
 A férje és a rádiós elbűvölten hallgatták. Érezték, hogy kész az új sláger.
 Ida éppen levitte a hangját, talán már egy másodperce is, hogy befejezte, amikor hirtelen egy férfi rohant be zilálva. Ingjére kapkodva rántott pulóverrel lihegte a csapatnak:
- Siessetek ki! - vett egy kisebb levegőt, lenyelte a kapkodást, és újra próbálta - Oda kint tüntetnek, el kéne hagyni az épületet!
 A csapat egy rövid szentségelés után összepakolt, és elindult a hátsó kijárat felé, ahová vezették őket. Már majdnem ott voltak, amikor a hangmérnök visszarohant az 5. studió felé, ahol korábban dolgoztak. Ida és a férje egymásra néztek, nem értették, de nem akartak a Rádió épületében maradni.
 Ahogy az autó indult volna, a hangmérnök megérkezett, befutott a kocsi elé, és megállásra kényszerítette. A hátsóülésre, Ida mellé zuttyant. Felmutatta a felvételt tartalmazó szalagot és intett a sofőrnek, hogy mehetnek.



***
 Miután a forradalmat leverték, a Rádióban néhány 
 nap elteltével újraindult a sugárzás. A 
 hangmérnökök éppen azon fáradoztak, hogy az 
 utolsó felvételeiket adásképessé tegyék. Ida 
 énekével végeztek először. Mivel a zenei adások
 nagy része elveszett, az új szerzemény nagyjából 
 azonnal lement.
  Egy nappal később, ahogy a kívánságműsor 
 újraindult, érkezett az első telefon. Ida dalát kérte. 
 Aznap még négyszer rendelték be a Honvágydalt. 
 Az embereket a forradalomra emlékeztette, arra a 
 forradalomra, ami miatt majdnem megsemmisült ez 
 a szám.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése