- Ida, kérlek, egy kicsit nagyobb átéléssel! - kérlelte a rendező.
- Fogy a szallag. - recsegte be a mikrofonon Gommermann, a férje.
Ida összeszedte magát, ivott egy pohár csapvizet, zsebkendőjével megtörölte a nyelvét, hogy a nyál miatt ne csattogjon, majd a hangmérnök jelére újrakezdte.
- Emberezrek élnek a nagyvilágon szerte, kik örök lázadással jobb sorsot keresve sodródtak el hazájuktól messze. Van, aki gazdag lett, van, aki szegény maradt, van, aki palotában lakik, van, aki a hidak alatt, - itt hangja már-már rendítően bájosra váltott és úgy folytatta - de még, ha szebbet és jobbat is nyújt nekik az új, idegen, ismeretlen ország, mégis mindig hazavágynak, hazahív a honvágy. Az otthoni hír, emlék szemükbe könnyeket csal, és szívük mélyén fájó-vágyó himnusz lesz ez a dal.
Gommermann és a rendező egy hang kiadása nélkül egymásra nézett, egyszerre a másikra bólintottak, kivárták a rádió nyersanyagnál kötelező 10 másodpercet, majd leállították a felvételt.
- Most jó volt! - kezdte a férj - Készülj az énekre!
Ida, szó nélkül, mintha ősei rabszolga vére tette volna türelmessé, várta a feladatot. Ivott egy újabb pohár vizet, majd újra megtörölte a nyelvét. Se túl szárazra, se túl nedvesre. Amint végzett, belekezdett a Honvágydalba.
- Oly távol messze van hazám... - trillázta.
A férje és a rádiós elbűvölten hallgatták. Érezték, hogy kész az új sláger.
Ida éppen levitte a hangját, talán már egy másodperce is, hogy befejezte, amikor hirtelen egy férfi rohant be zilálva. Ingjére kapkodva rántott pulóverrel lihegte a csapatnak:
- Siessetek ki! - vett egy kisebb levegőt, lenyelte a kapkodást, és újra próbálta - Oda kint tüntetnek, el kéne hagyni az épületet!
A csapat egy rövid szentségelés után összepakolt, és elindult a hátsó kijárat felé, ahová vezették őket. Már majdnem ott voltak, amikor a hangmérnök visszarohant az 5. studió felé, ahol korábban dolgoztak. Ida és a férje egymásra néztek, nem értették, de nem akartak a Rádió épületében maradni.
Ahogy az autó indult volna, a hangmérnök megérkezett, befutott a kocsi elé, és megállásra kényszerítette. A hátsóülésre, Ida mellé zuttyant. Felmutatta a felvételt tartalmazó szalagot és intett a sofőrnek, hogy mehetnek.
***
Miután a forradalmat leverték, a Rádióban néhány
nap elteltével újraindult a sugárzás. A
hangmérnökök éppen azon fáradoztak, hogy az
utolsó felvételeiket adásképessé tegyék. Ida
énekével végeztek először. Mivel a zenei adások
nagy része elveszett, az új szerzemény nagyjából
azonnal lement.
Egy nappal később, ahogy a kívánságműsor
újraindult, érkezett az első telefon. Ida dalát kérte.
Aznap még négyszer rendelték be a Honvágydalt.
Az embereket a forradalomra emlékeztette, arra a
forradalomra, ami miatt majdnem megsemmisült ez
a szám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése