Amikor a tanítványok elkészítették a húsvéti bárányt, feldíszítették az asztalt és már mind helyet foglaltak, mielőtt az ételhez nyúltak volna, János hangosan megköszörülte a torkát, majd az elülő csendben a Mesterhez fordulva elmondta az ünnep ráeső mondatát:
- Miben különbözik ez az este a többitől?
Jézus a meglepettség nyoma nélkül körbe nézett a tizenkettőn, és elkezdte magyarázni az írást.
- Amikor Atyám, az Úr kivezette a választott népet Egyiptom földjéről, elküldte angyalát, hogy térjen be minden házba, és öljön meg minden elsőszülöttet, ahol a félfára nem kenték jelképpen a bárány vérét.
A tanítványok bár észrevették, hogy a Mester nem a szokásos módon meséli a történetet, de nem lepődtek meg, már megszokták, hogy Jézus mindig eltér a szokásoktól.
- De a mai estén az Emberek angyala öli meg az Úr akaratára azt, akit a bárány vére megjelöl.
A tizenkettő elhallgatott, de a csendnek éppen csak pillanatai voltak hátra, akárcsak az Emberfiának, mert Judás, az iskarióti elejtette a poharát, és megborzongott.
A többiek még örültek is a hirtelen támadt csörömpölésnek, és mindannyian hálásak voltak Júdásnak, hogy felszabadította őket a hallgatásból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése