- Minden ember egyforma!
- Azért ez így nem igaz... - próbálta volna megmenteni az emberiséget a fodrászlány, de félbeszakították.
- Önző, hazug, köpönyegforgató, fukar, képmutató minden ember! - sűvítette a kliens, vigyáznia kellett, hogy ne vágjon a fülébe. - Senki sem tiszteli a másikat!
A borbély feladta, nem akart Ő győzködni. Bólogatott és koncentrált. Néha egy szitok közben el-elbambult, olyankor az óriási fodrász tükörben az őszi délutáni, ásító szürke utcát nézte, ahogy mindenki fordítva jár, mint a valóságban. Ezen jókat mulatott. Amikor vissza-visszatért a munkájához, mert egy erőteljesebb kijelentés hangzott el, mindig meglepetten látta, hogy mennyire jó is a haj, és nem vétett semmilyen hibát.
- Senki sem becsüli a másik munkáját! - emelte fel a hangját megint.
A fodrász a végére már nem engedett magának több elkalandozást.
- Köszönöm, Drágám! - kezdte az ügyfél, most már baráti, elégedett hangon - Mennyivel tartozom?
- 2100 Ft. - mondta a lány, még mindig kicsit kábán, mert fejben valahol máshol járt. Kikapcsolt.
A nő a kezébe nyomott egy ötezrest, Ő lassan kutatott apró után, majd leszámolta a 2900-at. Egy forint borravalót nem kapott, pedig amíg az apróval bajlódott, lett volna rá lehetőség, hogy a 400 forintot megkapja a vásárlótól, de az türelmesen kivárta az utolsó érmét is. Persze, Ő szerette ezt csinálni, nem várt érte pluszt, csak eszébe jutott, hogy az emberek, mindegyformák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése