A pénztártól való távozás

 A bolt perceken belül zárt. A kisközért pultjában a pénztáros már megkezdte a zárást, összegyűjtötte a nagyobb címleteket, megszámolta a bankkártyás fizetések utáni bizonylatok összegét, a nő ki is kapcsolta a terminált.
 Régi tapasztalata volt már, hogy a 11 órás zárás előtti negyedórában már senki sem szokott vásárolni. Ilyenkor már csak ő volt, az üres polcok és a pénztárgép.
 Az aznap este azonban kivétel volt. Az ajtó csikorogva, a bejárat fölé szerelt csengő csikorogva jelezte az utolsó ügyfelet.
 Egy fiatal férfi jött be, szinte hallhatatlanul köszönt az idősebb pénztárosnőnek, és elindult a bolt végébe. Még talán 6 perc volt hátra a nyitva tartásból, de nem válogatott sokáig. Hamar megjött, kezeiben két sört tartott és egy szendvicset.
 A nő összeadta tételeket.
- 445 lesz.
 A férfi egy ötszázast adott, az utolsó pillanatban még kért egy zacskót is, így a végösszeg 10 forinttal nőtt.
 A pénztáros rámosolygott, segített bepakolni, majd elbúcsúzott a fiatalembertől, és visszafordult a pénztárgéphez, hogy befejezze a zárást. Egy pillanatra még visszanézett, ekkor látta meg, hogy a vásárló egy öngyújtót elvesz a többi közül, és anélkül, hogy azt is fizetné, távozik.
- Hééé! - kiáltott utána.
 Legnagyobb meglepetésére a férfi az ajtóból visszafordult és visszaszólt:
- A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el! - felelte arrogánsan és kilépett.
 A pénztárosnő egyik pillanatról a másik megijedt, majd ingerültté vált, de annyi bátorsága nem volt, hogy a férfi után menjen. Inkább az ajtóhoz lépett, 22.58-kor elfordította a kulcsot a zárban, majd visszatért, hogy befejezze a kasszazárást.
 Többször átszámolta a pénzt, de soha sem a jó végeredmény jött ki. Mindig közel 1500 forint többlet volt a pénztárgépben.
 A szemtelen tolvaj nem vette észre, hogy egy kétezressel fizetett, a nő pedig úgy érezte, hogy igazságot szolgáltattak.