Papként már régóta kísértette az érzés, hogy nem él annak megfelelően, amit előírnak neki. Néha, ha bort ivott egyre többször kapta magát azon, hogy megtestesíti a mondást, és csak vizet prédikált.
Ezért kezdett az önkéntes pénteki koplalásba, mert az önsanyargatástól mindig azt remélte, hogy közelebb viszi a hitéhez. De nehezen engedett az ízekből, csak arra kezdett figyelni, hogy húst ne egyen, és nagyjában csak három étkezésből éljen, egyszer jól lakva.
De egyre inkább veszített az erejéből. Kezdetben csak zöldségeket készített magának, aztán már a sajtot is jóváhagyta a szükségleteinek. Végül eljutott a drágább ételekig is, az utolsó hónapban, már rendszerint a camembert tette ki a menüt. Nem szerette az olcsó hamisítványokat, inkább áldozott a minőségért.
Kezdett bűntudata lenni. Az utolsó pénteknél már kínosan ügyelt rá, hogy csak kenyeret és vizet vegyen magához. De egyre nehezebben bírta a napot, a környékbeli misék megtartása egyre több erőt vett ki belőle, éhes volt és gyenge.
A figyelme is kiesett, csak az utolsó istentiszteletnél vette észre, hogy nem lapozta át a misekönyvet sem és végig rossz evangéliumi részt olvasott. Bár bánta, de nem szólt senkinek. A napját záró misén szótlanul átlapozott a megfelelő dátumhoz, és készült a rögtönzött szentbeszédre. De így is csak alig odafigyelve citált a Szentírásból.
Aztán egy pillanatra elakadt, újra neki futott a mondatnak, hagyva, hogy a szent szavak megkönnyítsék.
"Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”
Visszatért az ereje, feloldozták a vétke alól és támogatták benne. Odafentről.
Ahogy hazaért, kinyitotta a hűtőt, elővette a kedvenc camemberét, nagy szeletet vágott magának, és hálát adott. Megszabadult az önsanyargatástól, és visszatért a bizalma. Azóta minden pénteken a legfinomabb ételekkel áldoz a hitének, de kizárólag hús nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése