A csalódás

 H. József végrendelete meglehetősen megosztó volt.

 Az ügyvédnél várakozó családtagok mind szomorúan üdvözölték egymást, néhány könnyek között kiköhögött és átsírt "Szia" és "De rég láttalak" után a bojtár feszengve és gyakorlatlan zavarban érkezett meg. Nehezen kezelte a gyászt és a nyomorú szomorúságot, amely körbelengte a halott rokonait és a barokkos faburkolatú szobát, ahol várakoztak az utolsó, síron túli üzenetre.

 A fiatal ügyvéd vontatottan és hangsúlyozás nélkül olvasta fel az iratot.

"Kedves rokonaim, 

mivel mind ismertetek, nem volt előttetek titokban henye és kicsapongó életmódom, amely nem jellemző egy nagyvállalat megfontolt vezetőjére.

 Ahogy éltem, nem engedte meg, hogy a családommal, leginkább gyerekeimmel és feleségemmel, valamint közeli barátaimmal érdemi időt töltsek el.

 Az alkohol, a dohány, a kábítószer, a nők, a játékszenvedély túlságosan sok percemet lopták el.

 Emiatt életem végén, egy utolsó, rám igen csak jellemző módon kívánok elbúcsúzni tőletek.

Örökségemet, arra az utcalányra hagyom, akivel az utolsó éjszakámat töltöttem. Erre vonatkozó információt a fekete noteszemben találtok.

Ne sírjatok, már elmentem!"

 Az ügyvéd nem értette a körülötte egy pillanat alatt kialakult helyzetet. A felháborodást ugyan, egy ilyen levél után jogosnak érezte. Ő maga is haragudott, hogy ilyesmit kell felolvasnia. Azonban az, hogy őt támadják, és felé szórnak válogatott szitkokat, amelyek közül egyiket másikat egy bohém költő is megirigyelhetne, erősen meglepte. Egyetlen szóra sem tudott figyelni, amelyet hozzávágtak, úgy hátrált a szoba legtávolabbi sarkába a felkelt rokonsággal szemben.

 Míg nem, az elhunyt özvegyének az övéhez hasonló értetlenségének hangja nem találta meg az ingerült káromkodásokon át.

 - De hát a Józska hidegburkoló volt! - agódott a néhai felesége.

 A joggyakornok csak ekkor értette meg, hogy az általa felolvasott testamentum nem ennek a közönségnek szólt.

 Igyekezett a problémát gyorsan orvosolni, de ígyis kitépték egy maréknyi haját, amely az ijedtségtől szinte magától hullott ki, illetve talárjának jobb ujját, szinte a karjával együtt tépték le a csalódott hozzátartozók.

 Amikor az igazi végrendelet elhangzott, a gyász ismét hang nélkül üvöltött vissza mindenkit a szomorúságba.

 Az egykori hidegburkoló ugyanis vagyonát egy gyermekkórházra és özvegyére hagyta. Ez a figyelmesség pedig igen jellemző volt a néhaira.

 Amikor a bojtár kilépett, munkatársai az ajtó előtt fetrengtek a nevetéstől. Egyikük egy üveg pezsgővel is várta.

 Ezt a beavatást szánták neki, miután végzett az egyetemen, és felvették az ügyvédi társasághoz.

 Egy másik szobában pedig még gyanútlanul várt Sz. Nándor családja, hogy felolvassák a kurvagőzben fürdő végakaratot.