2014. december 25., csütörtök

Fehér karácsony

 Noha a karácsonyi dekoráció már november elején kikerült a boltokba, december 23-án még mindig azon gondolkodott a fiú, hogy hol találhatna ajándékot - és egyáltalán milyet - a szeretteinek. Az ünnepi készülődés elment mellette. Nem is igazán fogta fel, hogy itt a karácsony. Egyrészről a munka minden percét felemésztette.
 A karácsonyi szünetre kellett készülni, amikor már nem dolgozik. Az volt a szokás, hogy ilyenkor előre dolgoznak. Bár napjában százszor elhangzott a karácsony szó, fel se vette a jelentését.
 Másrészről az időjárás is egyértelműen elutasította a decembert. Március volt odakint, csak a naptárak maradtak le.
 Amikor december 23-án még mindig ajándékok után kutatott, gondolta végig, hogy nem emlékszik, mikor volt utoljára fehér az ünnep. A hó messzinek tűnt, talán 10 éve volt, hogy szánkón ment megnézni az utcai karácsonyfákat, ahol lakott. Ahogy a kabátja a karján lógott, nem látott rá esélyt, hogy bármi is fehér lesz a lakás monoton falain kívül.
 Kétségbe esve járta a bevásárlóközpont járatait a többi rémült ember között. Az idegesség ott volt a megkötött masnikon, a díszcsomagolásokon és az ünnepi dekorációkon.
 Ő nem akart nagy dolgokat venni, csak olyanokat, amik kedvesek, érződik rajtuk a törődés. Koncepciókat gyártott, és terveket hajtott végre. Néha rémület szállta meg, néha a düh, hogy képtelen már bármit is venni, ami tetszhet.
 Már zártak a boltok, amikor az utolsó embert is kihúzhatta a listáról. Megkönnyebbülten lépett ki a koránjött tavaszi melegbe, a szokatlan decemberi estébe.
 Napok teltek el, hogy túl legyen a stresszen; az utolsó csomagot is átadta, átvette a sajátját, és kölcsönözte az arcra adott puszikat. Vége volt, érezte a megkönnyebbülést, a könnyebb légzést, a lassabb szívverést. A feszültség könnyed felhőnek tűnt csak, ami felette lebeg.
 Az újra megnyitott boltok felé tartva, hogy egyszerű élelmet (kenyeret, vajat és szalámit) vegyen az ünnepi fogások után, érezte csak a lassan szállingózó decemberi hópelyheket.
 Mintha csak a feszültség riasztotta volna el a felhőket, amelyek jöttek maguktól, amikor még gyerek volt, és nem ment el mellette a karácsony.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése