- Dicsértessék a Jéz....
- Jajj, hagyj már a hülyeségeiddel, Maelmhaedoc! - vette oda neki a harsányra részegült szerzetes.

Imhar O'Hagan apát szürke-fekete szakállát hasára fogva, leivott barna reverendájában, nevetve nézett fel rá. Letörölte a keserű sörhabot a szájáról, kirúgta a roskatag széket maga mellől, és tenyerével rácsapott a szálas fa ülőkére.
- Na üljél már le!
- Majd, ha a nevemen szólítasz! - rivallt rá a testvér.
- Már mondtam - kezdte, és miután színpadiasan visszanyelte az összes nyálát, folytatta - Maelmhaedoc! Foglalj helyet, Maelmhaedoc érsek úr!
- A Malakiást használom. - akadékoskodott még mindig a pap.
Egy rebbenésnyi ideig nézték egymást, majd mindkettejükből kitört a fullasztó nevetés. Ezután a fiatal rávágott a fogadó pultjára, és mogorva harsánysággal a kocsmárosra nézett:
- Hát senki sem ad Írország érsékenék, pápai legátusának, a Szent hit oltalmazójának - egy tengermély levegőt vett, és vérmesen folytatta - végezetül, de nem utolsó sorban, mert talán ez életem legnagyobb teljesítménye, szóval senki sem tölt Armagh ivóbajnokának egy pofa sert?
Az idősebb szerzetes maga elé meredve, hangtalan és komor fulldoklással egybevegyülten nevetett.
- Így beszél Írország szentembere! - még mindig fel-feltört belőle a röhögés - Rég volt, hogy megáldottad imádságos jelenléteddel bármelyik kocsmát is. Mi szólított ide?
Malakiás belemerevedett a pillanatba, hagyta, hogy a komorság tisztasága leteperje a jókedvét.
- El akartam búcsúzni, Imhar. - kezdte egyenesen - Rómába megyek.
Az apát csak ivott, nem látszott rajta, hogy megzavarnák.
- Hozhatnál visszafelé rendes bort! - nem bírta, hogy ne értékelje saját humorát és rácsapva az asztalra, szinte kiabálva kacagott magán. - Itt azt se tudják, hogy mi az a szőlő! - nyelvét öltötte az értetlen kiszolgálóra.
- A Pápa hivat, Cellachot szentté avatják. - folytatta az érsek.
- Az újabb ír szentre! - azzal magasba lendítette a poharát Imhar, de menetközben megállt, és barátjára meredt. - A Pápához mész személyesen?

- Jó újra a kocsmában látni, Maelmhaedoc! Hiányoznak a régi idők!
- Volt, aki hazacipeljen az apátságba, mi?
- Lehetett még veled szórakozni... - nosztalgiázott az öreg. - Emlékszel, mennyit fogadtunk még a szemminárium alatt?
Az érsek csak bólogatott, sovány hosszúkás fejével így is inkább hasonlított egy elrontott faszoborra, mint egy egyházi előkelőségre. Nem állt jól neki a díszes, világos színű csuha.
- Azóta megtértünk!
Mind a ketten felnevettek.
- Fogadjunk újra! - ordított fel Imhar.
- Nem paktálok le veled újra - kezdte fiatal barátja - arról ne is álmodj! Nem illik az már hozzánk, ahogy az a kocsma sem.
- Márpedig fogadni fogunk - döntötte el tántoríthatatlanul a kövér - Kell a móka még neked is! Méghozzá a tétet is tudom.
A régi szerencsejátékos múlt Malakiásban is kísértett még, nem bírta a fojtó kíváncsiságot, hogy meg ne tudja barátja ajánlatát:
- Leszokom az italról, és önmegtartóztatok unalmas életem végéig, ha Te nyersz! - mondta mosolyogva Imhar.
A jó pásztor, Armagh érseke egy ilyen ajánlatot nem utasíthatott vissza, de még mindig félt, hogy mit kell neki felajánlania, így rákérdezett. Társa lekűzdött egy böfögést és válaszolt:
- Egy estére újra csatlakozol hozzám egy mulatozásra?
Egy estét, egy életért. Jutányos ajánlat. Bólintott.
- A kihívás pedig, hogy nem mersz átadni egy jóslatot a pápának! - vetette oda a szebb napokat látott apát.

Mivel Imhar utcagyerek korábban még abból élt, hogy tenyerekből jósolt. Nem okozott gondot neki, hogy ködösen fogalmazzon. Néha össze-összevesztek néhány latin szó ragozásán, vagy helyesírásán, de estére elkészültek a száztizenkét darab pármondatos próféciával. Ehhez felhasználták nagyjából az összes ember keresztnevét, aki csak bent volt a kocsmában, és ihletett merítettek minden tárgyból, amit csak láttak (lilliomból, kőről, szénről, tőzegről, vízről, holdról, szekérről stb.). Amint elkészültek, fáradtan, ittasan és recsegve dőltek hátra.
- Csak komolyan ne vegyék! - bizonytalanodott el Malakiás.
- Ne légy már, hülye! - erősködött az idősebbik - Írek vagyunk! Minket senki sem vesz komolyan! - pici szünetet tartott, amíg kitalált még egy érvet, de szinte azonnal folytatta - Meg szerinted, ki hinné el, hogy lesz egy madár pápa, tudod Ostia Madara, együtt írtuk!
- Na jó, de....
- Vagy lesz egy angol pápa? Szerinted elhiszik, hogy azokból a kutyákból valaha mintavallásos lesz?
Erre mind a ketten megvidámodtak. Összetekerték a lapokat, és lepecsételték őket, majd egy bőrtegezbe helyezték mindet.
- Jó móka lesz ez! - sóhajtott Imhar, és kiitta az utolsó korty sört is, mielőtt elindultak.
De Imhar O'Hagan nem nagyon mókázott már többet, miután barátja, Malakiás, Arbagh érseke, Írország bíborosa és pápai legátusa, a hitvédelmezője, kíséretével vissza nem tért Rómából, csaknem félév után. Fiatal barátja ugyanis átadta a tekercseket, amelyek azóta többnyire beigazolódtak, mert lett angol pápa, Ostia Madara is volt már földi helytartó, és még sorolhatnánk a biztos tippeket. Így tette lóvá a világot két részeg ír, és talán épp ezen az estén 1139-ben, valahol Közép-Amerikában két maja pap is valami hasonló játékot eszelt ki, mit sem sejtve arról, hogy miden szónak varázs ereje van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése