Húsvéti hangulat

 Ha nem mondják, magától rá sem jön, hogy már tart a nagyhét. Azt tudta, hogy valamikor mostanában lehet húsvét, de azt hitte, van még pár napja, hogy felkészítse a lelkét. De teljesen elkerülte a hangulat. Az összes ünnepi nap elválaszathatatlanul beleolvadt a hétköznapokba.
 A fiú, ahogy belegondolt, hogy holnap már csütörtök, majd nagypéntek, azon töprengett, hogy hogyan kérhetné el magát arra a pár órára, amíg a szertartások tartanak. Végül rájött, hogy teljesen felesleges, mert csak ülne a templomban, de úgy sem figyelne.
 Mindig kivárta a nap végét, és azért ellátogatott egy-egy közeli misére. De igaza volt. A teste jelen volt, a lelke bent a hétköznapokon tépkedte magát.
 Amikor elérkezett a nagyszombat, egyáltalán nem érdekelte, hogy dolgoznia kell és nem tudja rendesen megülni az ünnepet. Úgy állt hozzá, hogy ez egy átlagos nap, csak kevesebb munkával, már azzal a gondolattal is eljátszott, hogy csak vasárnap megy majd a húsvéti misére.
 Ebédidőben nem akart semmi ünnepélyest. Rég evett gyroszt, hát elnézett a legközelebbi büfébe. Ritkán tudja megállapítani, hogy ki arab, ki török, ki perzsa az egyes éttermekben, néha a zászlók alapján rájön, de ez a ritkábbik.
- Bárány vagy csirke? - kérdezte tört magyarsággal a kiszolgáló.

Flickr/Alex Kehr

- Bárány. Úgyis húsvét van. - rendelt a fiú.
 Még válaszolt a hagymacsípősre is, amikor belépett egy nő az étterembe. Arab és idősebb volt a kiszolgálónál, de az jól láthatóan örült neki. A fiú fizetni akart, de a gyroszos kilépett a pultból és üdvözölte az anyját.
- Immanuel - kiáltotta a nő.
 Nagy ölelkezésben törtek ki, percekig beszélgettek. Mikor az éttermes a fiúhoz fordult, még mindig mosolygott.
- Sajnálni. Anyám most jött Jordánia - mesélte mosolyogva visszaadás közben.
 A fiú megköszönte, és kilépett az ajtón. Magában pedig csak azon gondolkodott, hogy hogyan hihet valaki a véletlenben, amikor őt nagyszombaton egy Emmánuel szolgálja ki báránnyal.