A kavics, saját méreteihez képest óriási távolságot tett meg addig, míg a csatorna rács rései között leesett. Történt mindez azért, mert a sercegve repülő zacskó elsodorta, de a szatyrot csak a lendület vitte, hisz addigra már nem mozdult a levegő. A szél a téllel együtt búcsúzott.
Hogy én a szél vagyok-e vagy a lendület, netán a zacskó, nem tudom. Mindenesetre kavicsnak nem érzem magam. Már csak az a kérdés, hogy a mozdulatlan mozgató jól szórakozik-e...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése