Ahogy hazaértem levettem a cipőmet és hátradőltem. Ahogy kinyílt a fürdőszoba ajtaja, már hallottam a rivalló hangot.
- Te mit csinálsz? - kérdezte a feleségem.
Ekkor tudatosult bennem, hogy bakancsostul jöttem be a szobába. Már épp ki akartam vinni az előszobába, amikor újra felharsant:
- Vedd vissza! - szólt a parancs - Megyünk a vízművekhez, utána pedig vásárolni!
Egy pillanatnyi bizonytalanság után, hogy elfelejtettem-e valamit, amit megbeszéltünk, nyugodtan engedtem ki magamból:
- Erről én miért csak most hallok?
- Mert most jöttél haza!
Túl okos. Hibátlan válasz egy gyönyörű nőtől, Casablancáig kéne menekülnöm, hogy megmeneküljek.
- Miért nem hívtál telefonon? - igyekeztem menteni a menthetőt.
- Te mit csinálsz? - kérdezte a feleségem.
Ekkor tudatosult bennem, hogy bakancsostul jöttem be a szobába. Már épp ki akartam vinni az előszobába, amikor újra felharsant:
- Vedd vissza! - szólt a parancs - Megyünk a vízművekhez, utána pedig vásárolni!
Egy pillanatnyi bizonytalanság után, hogy elfelejtettem-e valamit, amit megbeszéltünk, nyugodtan engedtem ki magamból:
- Erről én miért csak most hallok?
- Mert most jöttél haza!
Túl okos. Hibátlan válasz egy gyönyörű nőtől, Casablancáig kéne menekülnöm, hogy megmeneküljek.
- Miért nem hívtál telefonon? - igyekeztem menteni a menthetőt.
Pillanatra megállt, majd nagy szemekkel nézett rám, mintha hülye lennék.
- Mert dolgoztál! - kezdte - Nem akartalak zavarni!
Ekkor láttam először az órára, már elmúlt este hat.
Átvillant rajtam a sztrájk gondolata, de itthon még csak most álltam munkába. Visszavettem a kabátot és a cipőt, majd rákészülve vártam a bejárati ajtóban.
A meleg lakásból kilépve, a fagyos, maró hóesésben felolvadt a szíve. Mosolygott és csacsogott, figyelni alig tudtam rá, mert az eszem egy része azon járt, hogy vajon megbeszéltük-e ezt, a tudatom pedig még a munkahelyi kérdéseket rágta.
A Vízműnél várva, a bürökrácia áldozatai lettünk. Csak arra bírtam gondolni, milyen jó, hogy megadatik a lehetőség arra, hogy este fél hétkor is sorban állhassak és türelmetlenkedve töltsem a soromat. 893-as sorszám. A 856-ost hívták éppen ügyintézőhöz. Ő megint félórát lesz ott, amikor meg majd mi kerülünk oda, rossz esetben is 5 perc alatt végzünk majd ugyanazzal a feladattal, mint a harminchét előttünk lévő ember.
- Mert dolgoztál! - kezdte - Nem akartalak zavarni!
Ekkor láttam először az órára, már elmúlt este hat.
Átvillant rajtam a sztrájk gondolata, de itthon még csak most álltam munkába. Visszavettem a kabátot és a cipőt, majd rákészülve vártam a bejárati ajtóban.
A meleg lakásból kilépve, a fagyos, maró hóesésben felolvadt a szíve. Mosolygott és csacsogott, figyelni alig tudtam rá, mert az eszem egy része azon járt, hogy vajon megbeszéltük-e ezt, a tudatom pedig még a munkahelyi kérdéseket rágta.
A Vízműnél várva, a bürökrácia áldozatai lettünk. Csak arra bírtam gondolni, milyen jó, hogy megadatik a lehetőség arra, hogy este fél hétkor is sorban állhassak és türelmetlenkedve töltsem a soromat. 893-as sorszám. A 856-ost hívták éppen ügyintézőhöz. Ő megint félórát lesz ott, amikor meg majd mi kerülünk oda, rossz esetben is 5 perc alatt végzünk majd ugyanazzal a feladattal, mint a harminchét előttünk lévő ember.
Amikor felébredtem, az egyik várótermi székben, a feleségem mosolygós arca fogadott. Megsimogatta kétszer az arcomat és rám rivallt:
- Ha ennyire fáradt vagy, akkor miért nem maradtál otthon?
Ahogy hazaértem levettem a cipőmet és hátradőltem. Ahogy kinyílt a fürdőszoba ajtaja, már hallottam a rivalló hangot.
- Ha ennyire fáradt vagy, akkor miért nem maradtál otthon?
Ahogy hazaértem levettem a cipőmet és hátradőltem. Ahogy kinyílt a fürdőszoba ajtaja, már hallottam a rivalló hangot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése