A királyságban már forrongtak az indulatok.
A király is kint harcolt a csatatéren, rég kimozdult a palotájából, püspöke és a vezér társaságában.
Vesztésre álltak, együtt nézték, ahogyan a sereget szép lassan felmorsolja a feketék hada.
A király csak egyben volt biztos: őt nem ölhetik meg.
- Sakk. - hangzott az isteni hang.
A következő pillanatban a fehér király átlépett egy sötét mezőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése