Ahogy leszálltam az ágyról, a rugók finom sóhajtással váltak meg a súlyomtól. Felállva, egy pillanatra el is felejtettem, hogy miért indultam el, aztán a megingás után határozottan indultam ki a konyhába egy pohár vízért.
A határozottság inkább volt hirtelenség. Sikerült éppen csak a kislábujjammal, de eltalálnom az éjjeli szekrényt. Először fájt, aztán csak érezni lehetett, hogy van, akár a párát a levegőben eső előtt.
Amikor a konyhából jöttem vissza, láttam, ahogy a nedvesség szép kövér cseppekben potyog az éjjeli szekrényről az ágyamra, egy felborult bögréből, amelyet valószínüleg a kislábujjam - közvetve ugyan - de feldöntött. Majdnem elejtettem a másik poharat a kezemből, amelyet most töltöttem meg, amíg elvoltam a szobából.
Az optimista hiába látja félig tele poharat, a pesszimista hiába örül, hogy már majdnem üres, ha a közember egyszerűen csak bal lábbal kelt fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése