Kirándulás

- Én egyszerűen nem bírom ezt a várost! - magyarázta a furgon sofőrje - Elegem van ebből a kátrányból, meg füstből. Érted, az erdő után ez egy gyárkéménynek tűnik. Mert, ugye mi voltunk a családdal az erdőben. 

Kis szünetet tartott. 

- Áááá, mindegy. Aztán Ti mit csináltatok a hétvégén? - kérdezte a társát.

Az csak bámult ki az ablakon. Nem szerette a kollégáját.

- Pihentem, meg elmentünk a szüleimhez ebédelni pénteken. 

- Fúúúú, hát hallod, én ezt nem bírnám.  - kezdte a nagydarab férfi, miközben újra elindultak a forgalommal -  Azt hallod, hosszúhétvégén, otthon végig. Na attól nagyon megőrülnék. Tudod, én ilyen tevékeny pasas vagyok, meg aztán a gyerekeket is jóra akarom nevelni.

Megint megálltak, lassan haladt a hétfő reggeli forgalom.

- Érted, ilyenkor ki kell menni az erdőbe. - megállt a beszéddel, hogy puszta kezével bánjon el az ablakra költözött párával - Szóval mi kirándulni voltunk, vágod, négy nap, ebből egyet muszáj a jó levegőn lenni, tudod, különben megőrülsz.

- Hol voltatok? - szakította meg az anyósülésen utazó másik férfi, mert már nem bírta a sok "érted, tudod" kifejezéseket hallgatni.

- Fenn Dobogókőn. - mondta lelkesen a nagydarab - Ott aztán olyan a levegő! Ááá, nem olyan, mint ez a szar pesti. Érted, most nézzed meg az ablakot, ez nem is pára már, rászáradt a szmog!

Magyarázta lelkesen, majd ugyanekkora örömmel adott gázt is, hogy végre jobban megindult a kocsi sor.

- De hallod, - kezdett bele újra - múltkor olvastam a Facebookon, hogy már nem is eső van, hanem ez a szmog kicsapódás, vagy mi. Tudod ám, igazából én erre használom a facebookot, mer' az egy nagy baromság amúgy. Kapcsolattartásra, meg ilyen ismeretterjesztő szarok olvasására. Meg néha felrakok pár képet.

  Újra megálltak, de ezúttal egy lámpa tartóztatta őket.

- Azt biztos láttad is, hogy miket raktam fel. - folytatta tovább az előadást.

- Nem, rég jártam fent. - tagadott a cingár utas.

- Fúú, pedig ezt aztán látnod kell, mert érted, felraktam a sok kockának, hogy nézzék, milyen is a természet! Ne csak ott bent nyomakodjanak a kompúteren, vágod! - azzal a sebéhez nyúlt és elővette a telefonját, azon pedig betöltötte a közösségi oldalt, majd társa kezébe nyomta a készüléket - Na, nézzed csak, ott van az az album!

  Társa elkezdte görgetni az oldalt.

- Nem ám ott! Mondom, az albumot nézzed! - hajolt át a vezetésből a mobil kijelző fölé - Amúgy azt a videót se láttad, amit kitettem? Vágod, tarkón nyomnak egy oláf lasztival egy kiscsajt, van vagy négy éves szegény. Na mindegy, azt nézzed!

 A társa illedelmesen végigbogarászta a képeket. Miközben a sofőr előadást tartott mellé.

- Na nézzed, az ott a fa, ott a tövében, meg Dávidka. Érted, neki is jobb, ha a többi srác is látja, hogy ő aztán jár levegőre. Bejön ez a csajoknak is! - fejtette ki a vezető 9 éves fiára utalva. - Na aztán, az a parkoló, ahol kajáltunk. Hallod, ezek tök hülyék, le van tiltva a behajtás a hegytetőre. Gyalog kell menni! Most mondd meg!

Értetlenkedett a sofőr hangosan. 

- Pedig fent egy büfét nyitni, meg felengedni a kocsikat, csak dőlne a lé! - ábrándozott. - Na mindegy, aztán nézzed csak, ott az a földút. Ezt a volán mögül fotóztam! Mondtam az asszonynak, hogy velem aztán nem tolnak ki, terepjáróval odamegyek, ahova akarok!

Nevetett bele saját idézetébe. 

 - Na mindegy, azt majd legközelebb Te is kiránduljál! - váltott prédikálásba - Érted, én sem szeretek nagyon sétálni, de ha terepjáróval nyomod, odamész, ahova akarsz. Aztán neked is van, hát használjad ki!

- Ahogy mondod! - mondta ironikusan.

 Pár percig hallgattak.

- ÁÁ, kitiltanám én innen  az autókat! - mondta a sofőr haragosan, amikor újra megállt a forgalom - Nem lehet már belelégezni ezt a levegőt! Most nézzed meg a szmogot is az ablakon...