A zenekar már három perce Schönberg 42. zongoraversenyét játszotta. A közönség áhítattal hallgatta ahogyan a húrokra fekszik a darab, ahogyan a billentyűkön maga Schönberg zeng.
A szűkös koncertteremben mindössze egyetlenegy apró nesz törte meg a hallgatók feszült és rajongó figyelmét, amikor a nézőtérre nyíló egyik ajtó kinyílt. Azon pedig egy zilált, elnézésekkel a száján érkező öltönyös úriember lépett be. Ügyetlenkedve találta meg a saját sorát, abban saját helyét. Mikor leült, a mellette helyet foglaló ideges nőre nézett, és értetlenül csak ennyit mondott:
- Mi van? Nem is késtem, még csak hangolnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése